Terhességi epepangása, akinek volt, hogy alakultak a dolgok?

Értékeim már nem tudom, de sokszorosa volt a határértéknek (nem akarok hülyeséget írni, régen volt). 35 hetesen kezdődött. Viszkettem, nagyon durván vizesedtem, doki küldött vérvételre, de rögvest be is fektettek, naponta NST, kétnaponta UH, és "pihenjek", de mást "nem szoktak" tenni, csak szorosan megfigyelnek, aminek örüljek, mert életveszélyes a helyzet. Aztán én láttam neten (mikor saját felelősséget aláíratva hazaküldtek az egyik hétvégére), hogy Ursofalkot szoktak felírni, rákérdeztem, adott receptet, rokon kiváltotta, behozta... de csak tán három napig szedtem, mert 38. héten azt mondták, hogy na akkor császár. (Az osztályon volt másik epepangásos is, neki indították és természetes szült (ő "szép" sárga volt).) Műtétnél minden rendben ment, viszketés végre megszűnt, lement a víz is olyan 1-2 hét alatt és azt hittem happy end, de otthon mélyvénás trombózist kaptam és mehettem vissza. Azt mondták, nincs összefüggés, és nem kellett volna injekciót kapnom.

Második gyereknél végig injekcióztam magam (nem volt hajlamom trombózisra egyébként a későbbi genetikai vizsgálat szerint), az epepangás meg nem jött elő, bár egy picit emelkedett az utolsó héten egy-két májfunkció, de csak legyintettek rá, hogy az mindenkinek szokott.