Lányt szerettem volna mégis fiú, hogy tudtátok ezt megemészteni akik hasonló cipőbrn vagytok?

Azok ne írjanak akik azt írják fő az egészség!

A házasságunk óta kislányt szeretne a férjem és én is, össze jött a 15. Héten megmondták hogy kisfiú. Nem tudtam szóhoz jutni , mire kiértünk a kocsiba bőgtem mint egy ovodás, aztán a férjem is elvolt szontyolodva , de biztatott hogy a lényeg az egészség. A férjem addig simogatta puszilgatta a hasam magától es ez megszünt utánna, mindíg én tettem oda a kezét. Ez is kegviselt hisz tudom nem adhattam meg neki amire vágyott.Elég nehéz lelki állapotban voltam egy pár hónapig , aztán mikor mozgolódni kezdett a pocakomban , kezdtem közelebb érezni magamhoz. Mondtam is nem lesz itt semmi gond hát úgy imádom már most. Aztán megszületett , tökéletes helyes kis egészséges baba lett. Első szerelem. Szégyeltem magam mindíg bocsánatot kértem tőlle sokat sírtam , hogy ilyen anyja van aki nem örül neki csak 99%osan. Aztán eltelt 1-2 hónap és elkezdtem valami űrt érezni, persze elnyomtam magamban de rájöttem miért. Mikor a férjem mondta , hogy esetleg egy másodikkal is próbálkozzunk, egyből éreztem mi az a hiány, hiába nyomtam el magamban és szerettem a kisfiam tudtam, hogy kell nekem egy kislány is. Belevágtunk a másodikba rá 1 évre. Most voltam 12 hetes és közölték 4D.s uh-n hogy kisfiú, mondtam lehetetlen az csak köldökzsinór lehet, de megmutatta az orvos és összetéveszthetetlen. Azóta olyan hideg vagyok, érzem hogy nem oké valami velem, mivel semmit nem érzek. Alapból is egy gyermeket akartunk, tehát a három szóba sem jöhet mikor viccelnek hogy majd a harmadik. De mi lesz így velem.. milyen anya válik így belőllem ha ezt a lány iránti vágyat nem tudom kiölni magamból. A férjem tegnap próbált belém lelket önteni, hogy ne aggódjak ugyanúgy szeret ettől stb , nem omlik neki össze a világ ettől, de ez is bennem van hogy én őt akarom megajándékozni élete legszebb dolgával és nem tudom.

Sokszor azt érzem megsem érdemlem az anyaságot, annyira próbálom nem éreztetni a fiammal is, de bűntudat bűntudat folyton mikor meglátok máshol vagy a családban egy kislányt. Éppen ezért hogy ne vegyen észre senki semmit legfőképpen a kicsikém ebből nagyon elkényeztetem. Lehet pszihológushoz kéne mennem?...

Szeretnék orvos nélkúl helyre rázódni, de annyi mindent kipróbáltam már, vágyok pár hasonló történetre akik kitudtak ebből keveredni és nincs űr bennük. Legfőképpen a hogyan érdekel.