Őszintén milyen érzéseid voltak mikor kiderült a kisbabád neme?

Első babánál meglepődtem, mert fiút éreztem. De semmi csalódottságot nem éreztem, szerintem tudat alatt inkább kislányt szerettem volna.

A második már érdekesebb volt. Csak lány unokák vannak a családban. Az én lányom volt az 5. és utána még született egy az egyik testvéremnél. Mikor terhes lett a második babával (7. unoka), szinte biztosra vettem, hogy ő is lány. Nem is gondoltam arra, hogy fiú is lehet. Pedig többen is mondogatták, hogy szerintük fiam lesz. Na a 19. héten kiderült, hogy valóban kisfiú. A férjem nagyon boldog volt, én meg felhívtam a családom, és közöltem velük. Nekik a reakciójuk, hogy a fene enné meg, akkor új ruhákat kell venniük ajándékba, ugyanis ennyi lány után minden lányos. Én meg úgy éreztem magam, mintha valami betegség lenne az, hogy fiút fogok szülni. Kellett pár hét mire feldolgoztam a tényt, főleg a családom reakciója miatt. De utána sikerült átállítani az agyam, és nagyon vártam már. Most már 20 hónapos, és semmiért nem cserélném el.

1. lány, nagyon boldog voltam

2. lány, örültem

3. fiú, full döbbenet, úristen, nemár, ez meg hogy történhetett???

Aztán kiderült, hogy a középsőnk sokkal fiúsabb a kicsinél, szóval nem volt akkora változás az életünkben. :)

Most már 7 éves a kicsi, azért kezdenek előjönni a pasis dolgai, amik továbbra is furák, én akkor is lányos anyuka vagyok, ez csak valami tévedés lehet. :))))))))

Lánynak éreztem, kislány is lesz. Lányra is vágytam :-)

Egyedül egy dolog miatt furcsa, kifejezetten rossz érzésem utána hetekig, hogy nálunk a család látszólag hímsoviniszta és fiúmániás, és stresszben voltam, hogy az én lányom emiatt másodrendű lesz... Ugyan még nem született meg, de már megnyugodtam, mert egyértelművé vált, hogy a kizárólag fiús, fiúmániás rokonok egy része csak rettenetesen irigy :D