Volt olyan aki bepánikolt a szülést követően mert megijedt a szülőség terhétől?

Nekem hasonlo az érzésem kb 25 éves korom ota, hogy nem kell ez nekem.

Nem is lett soha gyerekem

Nyugi, 9 hónapod van rá felkészülni. :) A teherbeesésemkor én sem voltam túl magabisztos, de az elmúlt hónapokban volt időm könyveket olvasni a témában, utánanézni a dolgoknak, felkészülni rá. A szoptatást én is nagyon furának tartottam, de ezzel is megbékéltem így a terminushoz közeledve. Nem rossz azért, hogy van ez a 9 hónap. :D

Meg aztán amikor elkezd mozogni, akkor már teljesen másképp gondolsz rá. Akkor már nem "egy gyerek" van hanem, a gyerek, aki a pocidban motoszkál és már alig várod, hogy megismerhesd.

Nekem végig jó volt a terhesség alatt, csak a jóra készült az agyam.

Aztán a kórházban hajnal 3-kor mikor etettem meg pelebkáztam, az járt a fejemben, hogy nem vagyok normális hogy ezt bevállaltam.

A férjem is így járt.

Nekünk fel kellett ehhez nőni. Vannak rossz napok, és vannak jobbak, de alapjáraton én élvezem már a babázást.

Mi is terveztük a kisbabánkat. Majd, amikor a kezemben tartottam a pozitív tesztet, zokogtam. Sokkal inkább a félelemtől. 24/24 az kattogott a fejemben, hogy nekem mennyire szuper anyukám van, és hogy én biztos képtelen leszek hasonlóan jó anyukája lenni a pocakomban lévő kis pöttynek. Megkérdőjeleztem magam, a képességeim, mindent.. elképzeltem, hogy a barátnőim nyaralni mennek és buliznak, miközben én itthon pelenkázok. Számomra is ijesztő volt a védőnő és minden terhesseggel kapcsolatos dolog. Pedig őszintén vágytunk rá. A férjem értetlenül, de hihetetlen érzelmi támogatással állt mellettem.

Eltelt néhány hét, és bár még mindig némi félelemmel, de elkezdtem álmodozni arról, hogy milyen lesz az élet hármasban. Még akkor sem barátkoztam meg teljesen a gondolattal. A 12 hetes genetikain, amikor mondta az orvos, hogy minden rendben, hatalmas megkönnyebbülést éreztem, ekkor már tudtam, hogy jó irányba haladok. Amikor közölték, hogy kisfiam lesz, potyogtak a könnyeim az örömtől (ugyanígy lett volna kislány esetében is). De talán akkor lett kerek a történet, amikor intenzívebben kezdtem érezni a babám mozgását. Most a világ legszerencsésebb emberének érzem magam és várom nagyon az érkezését, nincs sok hátra.

Biztos vagyok benne, kedves kérdező, hogy a mostani fèlelmet fel fogja váltani a határtalan boldogság. Élj meg minden érzést, minden hangulatot. Amúgy is tombolnak a hormonok. Minden rendben lesz.

Minden jót kívánok neked! :)