Másnak is nehéz a munkára koncentrálni terhesen?

Nekem annyira pörgős és stresszes volt a munkám, hogy nem állt az idő sohasem. Pont abban az időben vált még húzósabbá, amikor terhes lettem és ez végig ki is tartott. Esélyem sem volt arra, hogy unatkozzak, vagy merengjek azon, hogy milyen nehéz a munkám, bár azt hozzá kell tennem, hogy az én munkakörömbe tartozó feladatok miatt ha akartam volna, sem tudtam volna például megúszásra játszani. Repült az idő felettem és mire rádöbbentem, hogy július eleje van (augusztus közepére voltam kiírva), addigra már csak két hét volt hátra a szülésszabadságig.

A 37. héten mentem szülésszabadságra, igazából az utolsó két hét volt nekem egy kicsit nyűg. Addigra az utódomat betanítottam már és tulajdonképpen ő végezte a munkát, nekem meg már csak két projektem volt, amivel foglalkozni kellett, meg néha segíteni az utódnak, ha kérdése volt. Az utolsó két hétben éreztem hasonlót, mint te, meg igazából már bennem volt az érzés, hogy mindjárt vége a melónak. Nekem viszonylag gyorsan elment ez az idő.

Nem tudsz esetleg elmenni táppénzre előbb? Vagy lehet, hogy egy pár nap szabi is sokat segítene a helyzeten. Annak azért sok értelme nincsen, hogy még hónapokig nyűglődj így.

En is irodán dolgoztam, a 38.hétig. én imádtam bejárni. Jobban, mint terhesség elött.

Most meg, hogy már 2.5 éve itthon vagyok, vissza is sírom

Nekem szintén irodai munka, 28. hétig jártam be, most 38. hétben vagyok, itthonról csinálom még, de hihetetlen mennyire nem áll rá az agyam és mennyi mindent elfelejtek annyira nem oda koncentrálok. Ha valamit nem írok fel esélytelen, hogy megjegyezzem, amint letettem a telefont törlődik is az infó és csak nézek a páromra, hogy mit mondott a főnök, mit csináljak? :D

borzalmas.

Én az első két hónapban táppénzen voltam a rosszullétek miatt, gyakorlatilag fekve vegetáltam. Aztán újult erővel mentem vissza dolgozni boldogan. Örültem hogy végre nem otthon a plafont bámulom. Na most a 26. héten jutottam el odáig, hogy már kezd nyűg lenni. Fizikailag még oké többnyire, inkább csak azt érzem, hogy nem vagyunk felkészülve. Nem vettem meg még szinte semmit, festeni kéne, tervezgetni sincs nagyon időnk a munka mellett. Ha én pihenős vagyok a férjem dolgozik és este már nem lehet semmit csinálni szinte. A munkahelyen vánszorog az idő, itthon meg repül és mégse haladok semmivel. Ez nagyon idegesít.

Utolsó 2 hónapban szeretném kiíratni magam, hogy legyen 2 percem legalább a kórházi táskát megvenni és bepakolni és kicsit ráhangolódni a szülésre meg a baba érkezésére.