Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Megváltozhat még az érzés,...

Megváltozhat még az érzés, vagy mégis hiányzik belőlem az anyai ösztön?

Figyelt kérdés
Nem tervezetten teherbe estem. Sosem éreztem vágyat arra, hogy anya legyek, és a gyerekek, babák sem váltottak ki belőlem pozitív érzéseket. Inkább irtóztam tőlük mindig. Viszont amikor már bennem volt a magzat, akkor elkezdtem kötődni hozzá, és képtelen voltam megölni. Azóta sok idő telt el, kb. egy hónap múlva szülök. A terhességem nagyobb részében úgy gondolkodtam, hogy jobb lett volna, ha nem tartom meg a babát. Néha előfordul, hogy igazán kötődök hozzá, és érzem az anyai szeretetet, de ilyen érzéseim sajnos nagyon ritkán vannak a terhességem alatt. Leginkább teherként tekintek rá, és a legtöbbször nem várom, hogy gyereket neveljek. Nem tudom, hogy mi lesz, ha megszületik. Lehet, hogy a szülés is olyan trauma lesz, hogy rá se bìrok nézni a gyerekemre meg a páromra utána. Úgy nem szeretném felnevelni, hogy színlelem, hogy milyen jó ez.. Így elég durva dolog, ami megfordult a fejemben, de lehet, hogy szülés után eltűnök az apa és a gyerek életéből is. Az apja nem tudom, hogy hogy fog ehhez viszonyulni. Nem tudom, hogy szeretné megtartani. Kellene neki egy nevelőanya. Azt sem tudom, hogy mit tenne, ha otthagynám őket. Nem látom a pozitív oldalát annak, hogy babám lesz, és sajnos semmi örömöt nem érzek, inkább azt, hogy nagyon elrontottam, hogy így döntöttem. Sajnos nem láttam előre, hogy a kezdeti kötődés meg fog változni. Azt hittem, hogy pozitív irányba változik az egész, de sajnos nem így lett. A gyerek és az apa is jobban járna, ha egy másik anyát találnának, vagy ha a babát nevelőszülőknek adnánk.
júl. 22. 13:37
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
27%
Kamu. Gyenge írói próbálkozás.
júl. 22. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
38%

Blablabla...

Bírom ezt a sok jajdenemakarok-anya-lenni csajt, akik sorra teherbe esnek "véletlenül" 20 körül. Aztán majd 2-3 év múlva meg egyszer... De ők annyira nem is akarnak anyák lenni.

júl. 22. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%
Nekünk tervezett baba volt, mégis tele voltam félelemmel a terhesség alatt. Sokszor úgy éreztem, hogy rossz döntést hoztunk, hogy ebbe belevágtunk. Féltem mi lesz a régi életünkkel, hogy minden megváltozik, hogy tönkremegy a kapcsolatunk a párommal, stb. Én őszintén szólva terhes sem szerettem lenni, utáltam hogy korlátozva vagyok, hogy változik a testem, sőt, úgy éreztem nem is enyém a testem. Aztán megszületett a babánk. A szülés nem volt egy leányálom, de simán ki lehetett bírni, és a kisfiunkat az első perctől fogva imádom. Rögtön elöntöttek az anyai érzések. :) Ezenkívül a kisbabás időszakot is nagyon élvezem, bár a kisfiam egy tündér, egyáltalán nem nehéz vele. Testileg is hamar helyrejöttem. A párom lelkes apuka, amíg ő vigyáz a babára, ki tudok mozdulni, van időm kikapcsolódni. Nem érzem úgy, hogy bármit is veszítettem a régi életemből, sok dolog változott, de csak jó irányba. Úgyhogy nekem pozitívan alakult a történet, remélem neked is így fog! Kitartás addig is!
júl. 22. 13:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
93%

Engem idegesítenek a gyerekek. A családban sem volt kisbaba, csak húsz évvel ezelőtt a húgom, gőzöm sincs hogy "működnek", nem megy ez a cukiskodó gagyogás mikor nagyritkán belefutok egy babás ismerősbe.

Úgyhogy konkrétan segédrendezői fogalmam sincs hogy lesz majd, de bízom benne, hogy menni fog.


Bennem akkor fogalmazódott meg, hogy babát szeretnék, mikor két és fél évvel ezelőtt pozitívat teszteltem, majd 8 hetesen elvesztettem. Addig a hátam közepére sem kívátam az egész gyerek témát. Ott valami átkapcsolt bennem és rájöttem, hogy igenis szeretnék egyszer anya enni és érezni milyen mikor nő bennem egy ilyen kis lény :)


Most már félidős vagyok, rettenetesen aggódam az elején, hogy velem maradjon. Most pedig én is azon aggódom, hogy vajon kijön-e rajtam az anyai ösztön? Mert eddig egy megoldandó feladatot látok a babavárásban (főleg munka mellett), az életünk átszervezésében.


De ez majd alakul. Biztos megreccsennék, ha történne vele valami és ez szerintem már önnmagában azt feltételezi, hogy kötődünk, aggódunk, törődünk. A többi meg alakul majd, főleg mikor már a kezedben lesz a kis lény, amit te alkottál a saját testedből, véredből :)

júl. 22. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
51%

Aki ennyire nem akar gyereket, miért nem védekezik?

Vagy esemény utáni tabletta?

Halál komolyan megjátssza ezt valaki, hogy "jaj nem akarok gyereket de hátha megjön az ösztön"?

Agyam elszáll.

júl. 22. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
40%

Emberek, konolyan elhiszitek, hogyha egy nő ott tart gondolatban, hogy elhagyja a családját a szülés után, akkor az ilyen higgadt, összeszedett mondatokban ír le ilyen hosszú szöveget??


Az már kb a megőrülés és a teljes szétesés határán áll, hiszen épp kezd összedőlni az élete.


Ne vicceljünk már.


Ez csak a szokásos napi gyerektelen kérdés, amiben valaki megint a megerősítést várja, hogy igen, az anyaság szar.

júl. 22. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
61%
Örökbeadás. Hello.
júl. 22. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
78%

Én nem gondolom kamunak, ugyanis nemsokára én is szülök és én sem szerettem sose különösebben az anyaság gondolatát, se a babákat. Nálunk nem csúszott be, hanem tervezett volt, mert a férjem minden álma volt az apaság. Nem egyszer fordult meg hasonló a fejemben, hogy ha nem fogom bírni lelépek majd vagy mi lesz, mert nem szeretnék anyám, nagyanyáim, ismerős nők depressziójába esni és boldogtalanul szenvedni életem végéig. Gondolom akinek szebb családi emlékei vannak, azok számára nehezebben elképzelhető a dolog, pedig van ilyen. Jelenleg én sem vagyok depressziós, de hajlamos vagyok befordulásra, emiatt aggódom. A babához valamennyire kötődök, de nem mondanám olyan mézes mázas, könnyezős, meseolvasósnak. Terhesség egész jól ment eddig, persze azért kellett egy kis komplikáció így a végére, de enélkül sem szerettem terhes lenni. Szüléstől félek, mert nem bírom jól a fájdalmat, vagy maximum rövid ideig… elég könnyen traumatizálnak mások számára egyszerű dolgok, szóval bármi is lehet.

Én azért azt gondolom, hogy meg fogok próbálni helyt állni, próbálok nem megőrülni közben attól, hogy mások elvárásai szerint csináljam, hanem magamra és a babára fogok figyelni elsősorban.

Eltervezni előre hogy megszöksz, szerintem butaság, még akár jól is elsülhet.

júl. 22. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
32%
Azért is gondolom hogy kamu, mert félidős de nem tudja, hogy az apja szeretné e ha megtartanák???
júl. 22. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
33%

Még a szófordulatok is a szokásosak.


Mondom: ezek nem egy olyna nőnek a gondoltai, aki épp az élete legnagyobb válságát éli.

Mert ez amúgy az (lenne).

júl. 22. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!