Hogy lépjek túl azon, hogy most derült ki, hogy kisfiam lesz, pedig én nagyon kislányt akartam?

Szia! Abszolút megértelek. 16 hetes vagyok, 3 hete a 4D-n azt mondták minden valószínűség szerint kisfiú. (ebbe bele lehet kötni, de a hölgy 4D-s pályfutása alatt eddig állítólag 3* hibázott összvissz) Hát mit mondjak? Akkor ott egy világ dőlt össze bennem. Nem akartam elhinni!!! Én mikor eldöntöttem, hogy jöjjön a baba nem azt találtam ki, hogy na akkor legyen egy gyerekünk, hanem hogy akkor mi most összehozunk egy kislányt. Én NEM akartam fiút! Naggggyon nem.

Az, hogy fiú 100%-nak nem 100%, bár az alulnézetből készült képen eléggé úgy tűnt, hogy van ott egy plusz "csomag"... Én reménykedni még mindig reménykedek, hogy a következő vizsgálaton esetleg mégis csak azt mondja az orvosom, hogy kislány. Mert lányt szeretnék még most is. Hiszen elképzeltem, hogy szépen felöltöztethetem csajszis ruhácskákba, tehetek majd kis csattokat a hajába, ha nagyobb lesz segítek neki a szépségápolásban és egyáltalán láthatja majd, hogy hogyan legyen ő is nő. Mert hát egy nőnek mégis csak a lánya nevelésében van nagyobb szerepe. Úgy értem a kisfiú menjen és szereljen meg barkácsoljon az apukájával, tőle tudja megtanulni, hogy hogyan legyen pasi. Egyébként nem gondolom, hogy a lányok apásabbak, a fiúk meg anyásabbak. Szerintem ideális esetben ha már a gyereknek szorosabb a viszonya valamelyik szülővel, akkor az az azonos nemű szülő legyen.

Nyilván, hogy az ember szereti a gyerekeit, dehát egy kislánnyal nyilván több csajos programot tudsz csinálni, amire feltételezésem szerint te is vágytál....

Azt viszont muszály megjegyeznem, hogy bár még mindig reménykedek abban, hogy lányom lesz le kell szögeznem: imádom azt a kis manót, aki a hasamban van!! Miután el nem tudtam képzelni magam egy fiúval, ezért már nem is képzelem. Magamba figyelek, érzem ahogy mocorog, megsimogatom, imádom, szeretem és várom, hogy megszülessen. Biztos, hogy imádni fogom akkor is, amikor megszületik és a mellemre teszik.

Szia!

Abszolút nem itéllek el, de próbáld magad túltenni ezen a "csalódáson", a kisfiúk is tudnak nagyon aranyosak lenni, őket is lehet csinosan öltöztetni, és imádni is lehet őket annyira, mint egy kislányt.

Leírom a mi esetünket...

Mi hosszú évekig próbálkoztunk, aztán hirtelen kopogtatott a gólya. Mindketten abban reménykedtünk, hogy kislány lesz. De aztán a 18 hetes UH-n nem csak az derült ki, hogy kisfiú, hanem az is, hogy nagyon beteg. A 20.héten meg kellett szülnöm, nem kívánom senkinek:(

Rá 1 évvel később ismét terhes lettem. Nem érdekelt, hogy fiú vagy lány lesz, csak az, hogy egészséges legyen! És amikor kiderült, hogy kisfiú lesz, és egészséges, akkor titkon örültem is!!! Most 1 éves, tündéri, szeretetreméltó kis emberpalánta!

Jelenleg 6 hetes kismama vagyok. Bár megfordult a fejemben, hogy most jó lenne egy hugi, de igazából nem izgat, lényeg hogy egészséges legyen!!!

Aki ilyeneken átment, az tudja milyen érték egy gyermek, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú! Nem az a lényeg!

Tudom, unalmas a szöveg, hogy a lényeg az egészség, hidd el, tényleg ez a lényeg, a baba neme csak másodlagos!

Boldog babavárást:)

Szia!

Én mindig azt mondtam,h kisfiam lesz. Teherbe estem...12.heti Uh: 90%,h kisfiú. Oda-vissza voltam az örömtől...20,22,29.heti UH: kislány. Amikor először mondták,nagyon meglepődtem,bevallom még sírtam is,nem azért mert nem várom,csak már beleéltem magam. De azóta eltelt 10hét és az én kislányomat semmi pénzért nem adnám egy fiúért se. Majd a következő. :)

30hetes

Én nagyon át tudom élni,mit érzel mert én pont így voltam, csak én fiút szerettem volna nagyon. A 20 hetes uh-on még simán nem foglalkoztam vele mondván hogy tévedhetnek. Aztán emlékszem hogy a 30. hét körül elmentem 4d-re pont azért hogy én is lássam, és kiderült hogy kislány lesz. Annyira megzakkantam hogy sírtam. Közben persze gyötört a bűntudat hogy hogy lehetek ilyen szemét hogy nem örülök neki. Aztán elkezdtem tudatosan készülni a lányra. Gyűjtöttem az előnyöket. Arról beszéltem vele hogy majd megyünk együtt vásárolgatni stb... Szóval 1-2 hét alatt elfogadtam a helyzetet. Szégyen nem szégyen bár elfogadtam, de az utolsó pillanatig reménykedtem benne hogy kisfiú lesz.

Aztán amikor megszületett maga volt a csoda a kis édes hangjával és nagy hajával. Gyönyörű kislány. Semmiért és senkiért nem cserélném el soha. Talán a te székedből ez közhelynek hangzik de átéltem tényleg így van. Egy ilyen pici babát lehetetlen nem szeretni. Úgy tökéletesek ahogy vannak :)). Hidd el büszke leszel a fiadra. Nem tudhatod kit hordasz épp a méhedben. Lehet hogy egy világhírű focista, tudós vagy egy mentős, tűzoltó aki emberéleteket fog menteni stb... Csak neveld pasinak :). Olyan kevés igazi pasi van.

Egy kisbaba, mindegy, hogy fiu e vagy lány, csak szeretetet kér és törődést, semmi mást. Megvonnád tőle ezt a csekély igényt, csak azért mert nem kislány lett? Ő akkor is a Te babád, aki nagyon fog szeretni Téged és cserébe Ő is csak ennyit kér! Azt hiszem ez nem nagy kérés!

Ne azon gondolkodj, hogy hogyan teszed túl rajt, csak szeresd, a többi majd jön magától!

Egy apuka