Mit tennél ilyenkor? Valódi terhességként megélni az áldott állapotot.

lehet önző vagyok de én nem tartottam volna meg:S

MO-n rengeteg örökbefogadásra váró babó van én inkább örökbe fogadtam volna

nem tudnék én sem beteg babát nevelni

Nehéz erre válaszolni, hiszen nem vagyok ebben a helyzetben szerencsére.

Szerintem megtartanám, és akkor is megtartottam volna, amikor még fent állt a lehetőség az abortuszra.

[link]

[link]

Itt már nem az a kérdés, hogy megtartottad-e volna. Ők hoztak egy döntést, és most emiatt a döntés miatt kell újabb döntéseket hozniuk.

Most úgy érzik, hibáztak, és az örökbeadás is megfordul a fejükben. Én mégis szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy velük fog felnőni az a baba. Hogy miért?

Leírom az egyik közeli ismerősöm történetét:

5 éve Down kóros kislánya született. Szinte képtelen volt magához térni a sokkból, de a kislányát imádta az első pillanattól fogva. Nála két dolog okozott nehézséget. Az egyik az volt, hogy szégyellte a külvilág előtt, ami velük történt. A másik pedig, hogy nem tudta elfogadni, hogy a sors ezt a lapot osztotta nekik.

Hónapokig ki sem mozdult a házból, elkezdett gyógypedagógiát tanulni, hogy Ő fejleszthesse a kislányt, és szó szerint belebetegedett ennek a gyereknek a születésébe, rákos lett. Nem sokon múlott az élete. Végül meggyógyult, és 40 kilósan, legyengülve rájött, hogy neki ez a kislány az élete. Arra is ráébredt, hogy neki nem gyógypedagógusnak kell lennie a gyereke mellett, hanem szerető anyának, és a legrosszabb amit tehet, hogy elbújik a világ elől.

Ma már nagy baráti társaságuk van, rengeteget utaznak, mindenhová viszik a kicsit is magukkal. És a környezetük imádja a leányzót, hiszen a Down kórós gyerekeknek hihetetlen szeretetenergiája van. Az idegenek kíváncsi tekintetét is megtanulták kezelni, már nem zavarja Őket. Így lettek CSALÁD.