Mit gondoltok Dr. Várkonyi Péter nőgyógyászról? Többi lent.

Szia

Engem 2x Uh-zott. mindkétszer elég zárkózottnak és talán kissé barátságtalannak tűnt, magától nem beszélgetett, de ha kérdeztem, korrekten válaszolt.

Nem tudom, hogy alapból ilyen-e, vagy hogy milyen lehet ha rossz napja van, vagy ha jó. De nekem semmi bajom nem volt a viselkedésével, én sem vigyorgok mindig, mint a tejbetök, és mástól sem várom el, vannak távolságtartóbb emberek, gondolom ő ilyen. Még mindig jobb, mintha bizalmaskodna vagy ilyesmi. Engem nem zavart a "mufurcsága".

Engem kétszer is vizsgált, hát elég erős kezű ember:-) A saját dokim nem ilyen, ő mindig nagyon óvatosan vizsgál. Egyébként jófej volt velem, viccelődött, meg hol "csillagbogárnak" hol valami hasolónak szólított:-)

Szakmailag nem tudok róla nyilatkozni, mert már csak a szülőszobán találkoztunk, de nem nála szültem.

Régi a kérdés, a tapasztalatom viszont friss...hátha mást is érdekel mostanában a főorvos Úr.

Hozzájárok magánba. 12ezer egy vizsgálat. Mindig elmondja hogy mit csinál, amig hüvelyi vizsgálat volt minden mondata elején elnézést kért hogyvha esetleg kellemetlen érzetem van odalent (sose volt)

Becézni becézi az embert "Csillagom, Bogaram", de a mondandója szakmai, érthető, visszakérdez hogy akarok-e még valamit tudni...tehát nem azaz "üngyümbüngyüm" orvos,ami nekem kifejezetten tetszik.

Ma megyek hozzá (14+3) kiváncsi vagyok akar e tippelni nemet illetően .

Én rákszűréssel kapcsolatban kerestem fel őt. Nem ismertem őt, sosem hallottam róla. Miután levetkőztem és lefeküdtem a vizsgáló asztalra, odalépett hozzám és szétfeszítette a lábaimat. Utána egy hirtelen mozdulattal belém döfte a hüvelytükröt, mire teljesen görcsbe rándult a testem.

A manuális vizsgálatnál is durván hatolt belém, s mire ismét görcsbe rándultam a fajdalomtól, rám kiabált: „most már tényleg hagyja abba, mert kezdem elveszíteni a türelmemet és nem tudom megvizsgálni, pedig van MIT....”

A hüvelyi utrahang vizsgálatnál a műszert nagy erővel – idegesen, haragosan – tolta két oldalt a hüvelyem falához, hogy a nőgyógyász széken az altestem ide-oda csúszkált.

Kiszolgáltatott helyzetemmel visszaélt az orvos (nem tudtam elmenekülni, kiszabadítani magam ebből a helyzetből), mélyen megalázva éreztem magam. Dr. Várkonyi Péter emberileg alkalmatlan az orvosi hivatás betöltésére. Egy orvos a magánéleti és munkahelyi problémáit és az ebből származó feszültségeit nem vezetheti le a betegeken.

A bántalmazásom után úgy lépett ki a függöny mögül, mintha mi sem történt volna. Úgy gondolom, hogy a függöny takarásában bármit el lehet követni egy betegen, hiszen nincs rá tanú (az asszisztens sem lát rá a betegre és orvosra), nem lehet bizonyítani, hiszen nincsen külsérelmi nyom sem.

Néhány gondolatot szeretnék még ehhez az ügyhöz hozzáfűzni: ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen, rendkívül fontos a barátságos kommunikáció, a beteg bizalmának elnyerése, a türelem, az empátia és a pozitív kisugárzás.

És nem elegendő az évtizedeken át felhalmozott szakmai tapasztalat és a magas pozíció, előmenetel.

Az orvos számomra a gyógyító, a beteg állapotát javító személy és nem pedig megbetegítő, testileg és lelkileg is meggyötrő.

Szomorú, hogy ilyet megtehet egy nőgyógyász, mint amit Várkonyi doktor ellenem elkövetett. Várkonyi doktor többszörösen is megszegte orvosi esküjét a vizsgálatom során. Idézni szeretnék:

“esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok.”

“legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását.......”

“A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom....”

“Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét.”

Nemcsak fizikailag okozott nekem fájdalmat (kb. 3 hétig fájt a hasam a vizsgálat után), hanem lelkileg is egész életemre hatással lévő traumát okozott. Mindig félve fogok elmenni az éves rákszűrő vizsgálatra Várkonyi dr. bántalmazásának következményeként.

Nem ahhoz kell a bátorság, hogy a paraván mögött egy nőnek fájdalmat okozzunk, hanem ahhoz, hogy ezért vállalni merjük a felelősséget, következményeket.