Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Őssejtlevétellel kapcsolatban...

Őssejtlevétellel kapcsolatban vélemények, tapasztalatok?

Figyelt kérdés
2011. okt. 21. 21:00
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Szülészeten dolgozom. Az őssejtes cég vezetője (nem olyan régen született gyermekük) sem vetette le kisbabájának az őssejtet... A válasz csak annyi volt : felesleges , én már csak tudom...
2011. okt. 21. 21:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Engem is lebeszéltek a Czeizel féle genetikai centrumban (de ha Czeizel tudná...):P. Azt mondta egy genetikusnő, hogy ha kell le lehet venni felnőtt emberből is arról nem beszélve, hogy a köldökvérből annyira kevet tudnak levnni, hogy sokszor egyszerűen nem elég ill. bármi történhet vele a tárolás folyamán (amiről ugye nem tudunk) ami miatt használhatatlanná válik.
2011. okt. 21. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:

TOVÁBBKÉPZÉS • AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

Mennyit ér egy köldökzsinórvérbank-betét?

Vegyünk telket a Holdon?

Masszi Tamás

Mostanában egyre gyakrabban tûnik fel a médiában

a kifejezés: köldökzsinórvérbank. Sõt,

bizonyos hazai aktivitás megindulásáról is

szó lévén, többször elõfordult velem, hogy várandós

asszonyok vagy leendõ apák kerestek fel, hogy születendõ

gyermekük köldökzsinórvérét szeretnék – „a

gyermek jövõjét biztosítandó” – fagyasztva tárolni.

Úgy gondolom, nem egy kollégával elõfordult vagy elõ

fog fordulni hasonló. Ez késztetett arra, hogy szóljak.

Az egész történet a csontvelõ-transzplantációval

kezdõdött, a hetvenes években. Ez a beavatkozás egy

évtized alatt elsõsorban a vérképzõszervi rosszindulatú

betegségekben rutin gyógymóddá vált. Majd az évek

során egyrészt az indikációk egyre bõvültek, másrészt

kiderült, hogy a transzplantáció lelkét képezõ vérképzõ

õssejt nemcsak a csontvelõbõl, hanem a keringõ vérbõl

is összegyûjthetõ (úgynevezett perifériásõssejttranszplantáció).

Sõt, az újszülött mintegy deciliternyi

köldökzsinórvérében is annyi õssejt található, amennyi

egy kis testsúlyú recipiens esetén õssejt-transzplantációhoz

elegendõ lehet (1). Az elsõ köldökzsinórvértranszplantációt

Párizsban végezték 1988-ban (2). A

beteg egy Fanconi-anaemiás fiúcska volt, s újszülött

testvére a donor, akinek köldökzsinórvérét a születéskor

lefagyasztották, majd miután kiderült, hogy a gyermekek

transzplantációs antigének tekintetében egyformák,

s az újszülött biztosan nem örökölte a Fanconianaemiát,

megtörtént az átültetés. A kis beteg meggyógyult,

azóta is jól van. Ez a sikeres transzplantáció

óriási szakmai aktivitást indított be, mindenkinek meglódult

a fantáziája. Micsoda dolog, hogy minden születéskor

a köldökzsinórvérrel gyakorlatilag annyi vérképzõ

õssejtet dobunk ki, amely elméletileg egy másik ember

gyógyításához elegendõ lenne! Akkor, amikor

számos beteg számára nem áll rendelkezésre alkalmas

donor!

Így kezdõdött el a köldökzsinórvérbankok története.

Kezdetben kétféle bank létesült. Elõször Párizsban

indult egy olyan bank, ahol akkor helyeztek el „betétet”,

ha az újszülöttnek olyan betegségben szenvedõ

testvére volt, amibõl a végleges gyógyulás õssejttranszplantációtól

várható. Ilyen rokonbankocska

egyébként a Fõvárosi Szent László Kórházban is mûködik,

s ha egy családban a beteg gyermeknek testvére

születik, az esetleges átültetésre köldökzsinórvért

gyûjtünk.

A másik fajta bank – elõször New Yorkban alapítottak

ilyet – nem rokondonáció céljával kezdett köldökzsinórvér-

gyûjtésbe (3). Ebben az esetben a szülõnõ

lemond újszülött gyermekének egyébként kidobásra

ítélt köldökzsinórvérérõl a köz javára. A köldökzsinórvért

ilyenkor néhány biztonsági vizsgálat (például infekciók,

veleszületett betegségek kizárása) és HLAvizsgálatot

követõen fagyasztva tárolják, s az adatok

bekerülnek abba a nemzetközi számítógépes hálózatba,

amelyben az önkéntes csontvelõdonorokat is nyilvántartják.

Noha ez nagyon sok pénzbe kerül, és mennyiségi

korlátok miatt fõleg gyermekek transzplantációjára

alkalmas, egy ilyen banknak az önkéntes csontvelõdonorral

szemben számos elõnye van. Elõször is a lefagyasztott

õssejt azonnal rendelkezésre áll, és biztosan

ott van, szemben az élõ önkéntes donorral, aki talán

éppen nem ér rá, egészségi állapota megváltozott, esetleg

megváltoztatja szándékát. Általános nemzetközi tapasztalat

szerint egy önkéntes donor õssejtjeihez átlagosan

3–6 hónap alatt lehet hozzájutni, a köldökzsinórvérbank-

betét viszont 1-2 hét alatt felvehetõ (4).

Sürgõs esetben ez óriási különbség! És még egy lényeges

elõny: bizonyos kisebbségi népcsoportok sajátos

HLA-mintázata ritkán fordul elõ a nemzetközileg nyilvántartott

csontvelõdonorok között, ezt hidalhatja át a

kisebbség saját köldökzsinórvérbankja. A New York-i

példát számos európai bank követte, amelyeknek mûködését

ma már egy EUROCORD nevû szervezet irányítja.

A harmadik féle bank – és éppen ez az, amiért tollat

ragadtam – célja egészen más, mint a fentieké. Itt nem

egy már megbetegedett ember számára gyûjtenek õssejtet

az önkéntesség és térítésmentesség fennkölt elvei

szerint, hanem éppen ellenkezõleg: ez esetben magánbankok,

kellõ javadalmazás fejében, arra gondolva fagyasztják

és tárolják az újszülött számára a saját õs-

Levelezési cím: dr. Masszi Tamás, Szent László Kórház, Csontvelô-transzplantációs Osztály

H-1097 Budapest, Gyáli út 5–7.

A szülõk azt hiszik,

hogy a fagyasztva tárolt õssejtek

minden bajtól megvédik majd

gyermeküket.

sejtjeit, hogy ez a „betétes” késõbbi élete során majd

még jól jöhet.

De mire is lehet ez jó? Ez nagyon fontos kérdés,

amelyre a legnagyobb szakmai körültekintéssel és tisztességgel

kell megpróbálni választ adni! És itt világosan

különbséget kell tenni azok között a dolgok között,

amelyek szakmailag bizonyítottnak tekinthetõk, és

azok között, amelyek az álmodozás körébe tartoznak.

(Mint a telekvásárlás a Holdon, ami lehet, hogy jó üzlet,

de az eladása még jobb.)

Tehát mik a tények? Tény, hogy bizonyos (elsõsorban

vérképzõszervi) betegségek autológ (saját) õssejttranszplantációval

gyógyíthatóak. Tény, hogy köldökzsinórvér

eredetû õssejtekkel sikeres allogén transzplantációk

történtek. Tény, hogy irodalmi adatok szerint

15–20 év volt a leghosszabb tárolási idõ, amely

után a (nem köldökvér eredetû) õssejteket felolvasztva

sikeres átültetések történtek.

Mi következik ebbõl? Jogosan feltételezhetjük, hogy

az újszülött köldökzsinórvérének õssejtjeit 20 éves megfelelõ

tárolás után felolvasztva az ismert indikációkban

autológ õssejt-transzplantációra alkalmasak lesznek (lehetnek).

Ennyi, és ennél semmivel sem több! Annak az

esélye, hogy ez alatt a 20 év alatt a gyermeknek valóban

szüksége lesz rá, rendkívül csekély (kevesebb mint

1:200 000).

Akkor mi a baj? Elsõsorban az, hogy azok, akik

gyermekük köldökzsinórvérét szeretnék fagyasztva tárolni,

mindezt nem tudják. Ehelyett azt hiszik, hogy a

fagyasztva tárolt õssejtek – akárcsak mint valamely

életbiztosítás – minden bajtól megvédik majd gyermeküket.

S különösen baj ez, ha mindezt azért gondolják,

mert egy profitorientált magáncég ezt sugallja nekik a

média minden csatornáján át. Azt, hogy ez majd jó lesz

a szívinfarktus kezelésétõl a központi idegrendszeri

betegségek gyógyításáig szinte mindenre, s ráadásul tudományos

közleményekre hivatkoznak. Csakhogy

ilyenkor igen erõsen csúsztatnak, mert az eddigi közlemények

állatkísérletes részeredmények, nem pedig

kontrollált humán vizsgálatok (5). S hasonlóképpen

megtévesztõ az is, ha elhitetjük, hogy a gyermek születésekor

meghozott döntés (fagyasztatunk-e õssejtet

vagy nem) egyszeri és megismételhetetlen, mint maga

a születés. Az igazság az, hogy errõl szó sincs. Ma már

tudjuk, hogy ha egy egészséges embernek öt napon keresztül

GCSF-et (granulocytakolónia-stimuláló faktort)

adunk, akkor annyi õssejt kerül a keringõ vérbe,

hogy abból egy transzplantációra való könnyedén öszszegyûjthetõ.

S azt is tudjuk, hogy ez semmilyen szövõdménnyel

nem jár, hiszen ezt évek óta rutineljárásként

használjuk önkéntes donorok esetében is (6). Vagyis:

vérképzõ õssejt az életünk során gyakorlatilag

bármikor gyûjthetõ, s ennek mennyisége akár ötvenszerese

is lehet annak, ami a köldökzsinórvérben található.

Miért nem gyûjtünk hát magunknak és tárolunk

fagyasztva – biztos, ami biztos – õssejteket? Errõl a 60-

as évek pol-beat slágerének sorai jutnak eszembe:

„Nem lehet tudni, hogy holnap mi lesz,

Okos, aki lisztet, cukrot vesz,

Lógnak a spájzban az oldalasok,

Bukszádban hasalnak a százasok.”

Nos, miért is nem gyûjtünk magunknak? Egyrészt

azért, mert nem érezzük, hogy ez megismételhetetlen

lehetõség volna (nem is az), másrészt, mert alig lenne

értelme. Hiszen életünk során, ha bármikor gyûjthetünk,

bõséggel ráérünk ezt akkor tenni, amikor baj van,

s a kialakult betegség gyógyításához szükségünk van

(ha tényleg van!) õssejtjeinkre. S mert ezeknek az õssejteknek

a tárolása saját szervezetünkben sokkal egyszerûbb,

biztonságosabb, és fõleg olcsóbb, mint

folyékony nitrogénben. S itt elérkeztünk egy újabb

problémához: a tárolás biztonságosságához, illetve az

eltett sejtek mennyiségi és minõségi viszonyaihoz. Nevezetesen:

ha azokat a szakmai standardokat betartva

tároljuk a köldökzsinórvér-õssejteket, amelyek az

EUROCORD-ban elfogadottak (vagyis, ha technikai

és minõségbiztosítási szempontból garantált hogy az

transzplantációra felhasználható), akkor az annyira

drága, hogy megfizethetetlen. Legalábbis egy profitorientált

magánvállalkozás számára bizonyosan az. (Példaként

említem, hogy amikor legutóbb a Szent László

Kórházban egy prágai köldökzsinórvérbankból kaptunk

õssejteket egy betegünk számára, az akkor 16 200

USD-ba került.) Ezért aztán azok a cégek, amelyek ma

Európában magáncélú köldökzsinórvérbank-szolgáltatást

kínálnak, mit sem törõdnek azzal, hogy a lefagyasztott

sejtek mennyiségi és minõségi szempontból

egy leendõ transzplantációnak megfeleljenek, így aztán

nem is felelnek meg, s nem is fog velük transzplantálni

senki. Ezt a megállapítást nem saját kútfõmbõl tettem,

hanem a 2002 márciusában lezajlott legutóbbi EBMT

(Európai Csontvelõ-transzplantációs Társaság) kongresszus

Commercialized Stem Cells címû szekcióülésének

sommája. A fentiekhez képest a többi „baj” jócs-

Masszi Tamás: Mennyit ér egy köldökzsinórvérbank-betét?

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

313

LAM-TUDOMÁNY

Vérképzõ õssejt az életünk során

gyakorlatilag bármikor gyûjthetõ,

s ennek mennyisége akár

ötvenszerese is lehet annak, ami

a köldökzsinórvérben található.

A társadalmi szolidaritás

megsérül egy olyan világban,

ahol mindenki magának gyûjt,

ahelyett, hogy másnak adna.

Mintha a Holdon vásárolt

telkünkért évente rendszeresen

még fenntartási adót is fizetnénk!

Mégis, kinek jó üzlet ez?

kán másodlagos: félõ, hogy a társadalmi szolidaritás –

amelyen lényegében minden transzplantációs tevékenység

alapul – megsérül egy olyan világban, ahol

mindenki magának gyûjt, ahelyett, hogy másnak (egymásnak)

adna. Nem szeretnék egy olyan világban élni,

ahol elképzelhetõ egy ilyen párbeszéd két kisiskolás

között: „Neked van mobiltelefonod?” „Hát persze!”

„És lefagyasztott köldökzsinórvéred?” … És ha mondjuk,

van, mert a szülõk minden fenti józan érvelés ellenére

fagyasztattak (mit számít, hogy kevés, hogy

transzplantálni nem lehet vele, s más módon is bármikor

hozzáférhetõ), s az évek során zsírosodó magánbank

csak szedi, szedi az éves tárolási díjat? Hogyan lehet

egy ilyen díjfizetést abbahagyni, ha már rászántuk

magunkat arra, hogy belekezdünk? Mintha a Holdon

vásárolt telkünkért évente rendszeresen még fenntartási

adót is fizetnénk! Mégis, kinek jó üzlet ez?

Szóval mennyit is ér egy köldökzsinórbank-betét?

Ma így látszik: sokat, ha a társadalmi szolidaritás elvén,

önkéntesen és térítésmentesen helyezték el egy bankba,

mindannyiunk számára. A másik felét tovább nem

magyarázom.

IRODALOM

1. Broxmeyer HE, Douglas GW, Hangoc G, et al. Human umbilical

cord blood as a potential source of transplantable hematopoietic

stem/progenitor cells. Prc Natl Acad Sci USA 1989;

86:3828-32.

2. Gluckman E, Broxmeyer HE, Auerbach AD, et al. Hematopoietic

reconstitution in a petient with Fanconi’s anemia by means of

umbilical cord blood from an HLA-identical sibling. N Engl J Med

1989;321:174-8.

3. Rubinstein P, Adamson JW, Stevens C. The Placental/Umbilical

Cord Blood Program of the New York Blood Center. ANN NY

Acad Sci 1999;872:328-34.

4. Kurtzberg J, Laughlin M, Graham ML, et al. Placental blood as a

source of hematopoietic stem cells for transplantation into

unrelated recipients. N Engl J Med 1996;335:157-66.

5. Graf T. Differentiation plasticity of hematopoietic cells. Blood

2002;99:3089-101.

6. Masszi T. Allogén transzplantáció perifériás haemopoeticus ôssejtekkel.

LAM 1997;7(1-2):42-5.

TUDOMÁNYOS KVÍZ

314 LAM 2002;12(5):312–314

2011. okt. 21. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


Én másoltam be ide ezt a nagyon hosszú cikket, kérlek ne haragudj miatta, de nagyon érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta!


Egy transzplantációs osztályvezető főorvos írta...

Aki többet lát a dolgok mögé mint egy laikus.


Én is egészségügyis vagyok, 3 gyerek anyukája és egyiknek sem vetettük le!

2011. okt. 21. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

21.25.-ös vagyok.

Elolvastam, tök jó! Nekem tulajdonképpen ugyanezt mondta a genetikus csak röviden. :)

Akkor biztos van benne valami!

2011. okt. 21. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
holnap Czeizel Úr éppen erről tart műsort a 9 hónap-ban :)
2011. okt. 21. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 sumergo ***** válasza:

Minden tiszteletem a doktor úré, de az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a műsorát (legalábbis azt a részt, amit láttam) az egyik ilyen magáncég finanszírozza. Ennek fényében nyilván támogatni "köteles" ezt az ügyet. Viszont pár hónapja a neten találtam vele egy beszélgetést (2009-es felvétel), ahol kifejezetten ellenezte, átvágásnak tartotta. Mindenki megvehető....

Mi is gondolkoztunk, hogy levetessük-e, de végül elvetettük az ötletet, és nem az ára miatt.


37+5 hkm

2011. okt. 22. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:

22.11-es vagyok


kedves előző, én a vitaminokkal voltam éppen így. anno mikor bejöttek vagy 10 éve a Doki azt mondta hogy minek meg pénzlehúzás...stb. aztán kb. öt éve fennen reklámozta hogy az milyen jó meg hogy kellenek.....ahogy mondani szokták Prokop Dóra után: van az a pénz amiért a haj korpásodik :)

2011. okt. 22. 09:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Mi levetetjük, mindenképpen.

Nagyon sok kutatás folyik az őssejtekkel, és ha a gyerekemet, ha beteg lesz, vagy megműtik, bármilyen betegségből vagy balesetből kifolyólag, akkor legyen eltárolva az őssejtje, hogy segítse a felépülését.

Ez nekem bőven megér pár százezer forintot.

Aki megengedheti magának, szerintem fontolja meg.

2016. jan. 20. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
Nekünk is hasonlót mondott az egyik genetikus nőgyógyász, mint amit az egyik válaszoló tapasztalt. Felesleges levetetni. Én nem az őssejtekben nem hiszek, hanem abban, hogy ez később pótolhatatlan lenne. Iszonyú pénzekbe kerülhet évtizedekig tárolni azt a mintát.
2018. júl. 9. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!