Nem a hányós, hanem a sírós kismama kategóriába tartozok?

Egyrészt tombolnak a hormonjaid, másrészt a nagy hajtás még alapesetben sem jó, nemhogy pocakosan!

Én is sírós voltam, amíg dolgoztam, aztán mikor elmentem táppénzre, annyiban változott a dolog, hogy több időm lett sírni. :)

Na hát ez van, a hormonok kikészítettek, de most visszanézve már, vicces miken bőgtem el magam.

En az elso terhessegem alatt voltam siros/nevetos, egyik percben ez, masikban az. Viszont teny, hogy hanyni egyszer sem kellett.

Mondjuk en munkahelyen egy honap alatt direkt megtanultam magamra huzni a a takarot, az elso kiborulos par het utan bevettem a leszarom tablettat. Csinaltam a dolgomat, de nem voltam hajlando meg picit sem felidegesiteni magam. Volt, hogy mindenki tombolt korulottem, akkora volt a hajtas, en pedig neztem oket 1-2 percig, addig megittam egy pohar vizet es dolgoztam tovabb.

Ez eddig jo is.

Viszont en maganeletben buktam ki mindenenk, volt, hogy ugy ereztem bunkon szoltam a ferjemhez, ezen sirni kezdtem. O allitotta, hogy nem voltam bunko, semmivel sem bantottam meg, de en hajtottam, hogy biztos csak vigasztal es nem akartam megbantani, ne haragudjon.

Kb fel ora szipogas utan elkezdtem ezen kacaraszni konnyes szemmel, hogy en milyen buta vagyok es erzeken.

Elindultunk otthonrol setalni direkt, hogy megmaradjon a jo kedv, elertunk az elso keresztezodeshez, ott ismet belemhasitott a tudat, hogy bunko voltam a ferjemmel, pedig mennyire szeretem es a zebra kozepen bogni kezdtem.

Teljesen nem voltam normalis, komolyan. Hala Istennek a ferjemnek iszonyat turelme volt hozzam, utolag elmondta, hogy viccesnek talalta es magaban sokszor kuncogott a szituacion, amit meg is ertek.

SZoval kitartas.

(nekem egyebkent szulesig tartott, de masodik terhesseg alatt semmi ilyen nem volt, csak az utolso 2 napban. De inditott szulesem volt, szoval akkor inkabb csak az izgalom okozta a hangulatvaltozast, furcsak volt tudni, hogy holnap delutan kettotol szulok.)