Jól észlelem hogy itt elég sok kismaminak van problémája a kedves anyósával?

Na, mintha csak a saját problémámat olvastam volna..:) A kedves anyóstól a falra tudok mászni! Most hogy jön az unoka (első és nagyon várja) félek, hogy még inkább idegesíteni fog. Szerencsére Ő a Dunántúlon van, mi pedig az Alföldön, elég nagy a távolság :) Nálunk csak annyiban van különbség, hogy Ő magáról nem is mesél soha (igaz nincs is mit, mert szegénykém már egyedül van, ráadásul 15 éve nyugdíjas, legalább járna szövőszakkörre, vagy mit tudom én...) Szóval Ő mindig csak engem kérdez, de olyan mézes-mázasan, amitől a falra mászok. És hetente megkérdezi, pedig mindig mondom neki, hogy jól vagyok, nem történt 1 hét alatt semmi (mondjuk szegénykémet nem is avatom be a dolgokba, neki nem mesélem, hogy mikor voltam UH-n, már éppen befordult...stb.) Félek, hogy totál ki fog akasztani a szülés után. De ha nagyon az agyamra megy, akkor én finoman a tudtára fogom adni, hogy a baba születésével egy új család is született, a férjem, én és a pici, tehát mi hárman alkotunk már egy családot! Nagyon önző vagyok? Néha én is kiakasztom a férjemet, és örülnék, ha néha beolvasna az anyjának, de nem fog neki soha, Ő mindig mindent diplomatikusan intéz, és azt mondja, hogy lehetnék diplomatikusabb én is az anyjával! Hát, nem igazán megy, mindenki mással megy, de vele nem...

32 hetes kismama

Az első egy mázlista:D

Az én anyósom csak segíteni akar, de bárcsak ne tenné.

Gerincproblémáim vannak, így a terhesség előtt is gyakran szidtam a zokni kitalálóját, most 37hetesen ha véletlen felszisszenek mert húz a derekam azonnal pánikolva, ugye betétet raktál a kórházi csomagba, és különben is mars az ágyba. És ez az egyetlen olyan dolog ami "jól" esik tőle. De az egyébb ötleteiről ne beszéljünk, mert azok hajmeresztőek. Ami a saját panaszait illeti, néha gondolkodok rajta, hogy bizony le kéne csapnom, mert nagyon tudja magát sajnáltatni, olyan dolgokban ami nekünk nőknek KÖTELEZETTSÉGÜNK a társadalom felé(ha már egyszer kivívtuk a jogainkat:)) (nem vezeti a háztartásást, nem neveli a gyerekeit, és folyton panaszkodik, hogy fáradt, de a munkahelyén is "lazsál")

Hát hála az égnek nekem sincs vele probálámám.

De nem értem hogy hogy nincs nekik annyi eszük, már bocs, hogy pont ilyenkor nem piszkálnának egy kismamát.Meg amúgy is, miért kell egyáltalán bármibe is beleszólniuk.

Ilyenkor a fiuknak kellene kicsit a sarkukra állni, és megmagyarázni neki hogy a ti életetek a tiétek.

Sziasztok!

Hát látom sokan vagyunk egy problémával. Úgy látszik kétféle anyós van: a ritka példány aki kedves és a többi maradék akiktől falra mászunk. Mintha csak a saját problémámat írta volna le a kedves kérdező! Nem is szaporítanám tovább a sort, de azt sajnálom, hogy nincs ellenük védőoltás! Kitartást minden kismaminak és anyósmentes napokat!