Megijedtem, szorongok a terhességtől, a felelősségtől, az újtól. Ti hogy vészeltétek át, hogy fogtátok fel?

Ez természetes aggódás. Rám is párszor rájött az ijedtség és néha legszívesebben visszaforgattam volna az időt, hogy "bárcsak később esnék teherbe, hogy legyen időm felkészülni, hogy megtanulhassak mindent, hogy jó anya lehessek", meg jöttek a kételyek később, hogy jól csináltam-e, amit csináltam.

Nyugalom, ezzel nincsenek gondok. Mindenki rájön magától, hogy mit hogyan kell és hidd el, nem fogsz semmit elrontani! :) A mi szüleink is felneveltek minket valahogy... és hát mindenki nulla tudással indul a gyereknevelés terén... :)

Szia!

Nem depresszió, de foglalkozni kell vele, mert lehet belőle! Ilyenkor nagyon sokféle érzés kavarog az emberben , de nyugodj meg , ezek nagy része az ismeretlentől való félelmen alapszik. Mindenkiből jó anyuka lesz, ha tényleg készül erre és akarja a pici babát. Ami a Te esetedben teljesen nyilvánvaló. A párod pedig szeret, csak a hangulatingadozásaid mondatják azt veled, hogy" már nem törődik annyira velem". Dehogyisnem! Próbálj neki beszélni ezekről a dolgokról, hogy tudod hogy nagyon szeret és te is őt, csak most pluszenergiákra van szükséged! Valamint próbálj meg keveset, de enni! Tudod, mostmár kettőtökért vagy felelős! :)

egy pszichológus

Nekünk tervezett volt, mégis teljesen kétségbe estem, amikor megláttam a tesztet. :)

Azóta is néha rámjön, hogy 'úristen most mi lesz?', főleg, amikor hisztis gyerkőcöket látok az utcán.

A sírósság az nálam is kialakult, és eléggé zavaró nekem.:)

26hetes vagyok

Mi is terveztük a babát, majdnem 2 évet vártunk rá. És amikor nemrég pozitív lett a teszt, elkezdtem remegni ijedtségemben, mint a kocsonya. :) Azóta is, van, hogy vigyorgok, mint a vadalma, de van, hogy bőgök, hogy biztos, hogy jó lesz-e így, biztos, hogy most kell ez, stb, holott tudom, hogy mennyire várjuk, és már most mennyire szeretjük őt.

Ilyen fránya gondolatoknál, és önbizalomhiányos percekben azzal vígasztalom magam, hogy más is végigment ezen, és kiforrott a dolog, meg csupa szép dologra gondolok, elterelem a figyelmemet a szorongásról.

Elég nehéz, még most, pláne, hogy fél éve volt egy vetélésem 9 hetesen..., sok a vegyes érzés, de más is megoldotta, túlélte, mi is túléljük.:) hm? :)

üdv,

5 hetes

Szia Kismami!

Szerintem se aggodj...en is ezt tettem feleslegesen.

Ezzel csak a kis csodanak artunk bent.Hisz O egy csoda es vigyaznunk kell ra.

Nalam is vannak az ingadozasok es akkor mindig simogatom a hasam es beszelek a babamhoz.Mindig rajovok, hogy csak az a fontos, hogy O jol legyen, mert akkor minden redben.

Van meg idod felkeszulni lelekben es testileg is az anyasagra.Azert ilyen irto hosszu ez a 9 honap.

Nagyon sok szeretetet egeszseget turelmet kivanok a varadosaghoz es a pici Csoda felnevelesehez Neked es a Parodnak is.

puszi