A terhessége alatt volt valakivel olyan, hogy idegesítette egy bizonyos személy?

Anyós naponta hívott, hogy "hogy vagytok?".

Eleve rüheltem, hogy a terhességem alatt többesszámban beszéltek hozzám.

Abyós is idegesített az állandó telefonjaival. Állandóan jönni akart segíteni. a szülés előtt 1 hónappal már ide akart költözni, hogy a baba 1-2 hónapos koráig itt maradjon és segítsen, meg tanácsokkal lásson el.

Aztán egyszer már éreztem, hogy ha ez így megy tovább, akkor elvetélek az idegtől, így közöltem vele, hogy nem kell állandóan faggatnia, mert nem beteg vagyok, csak terhes. És van nekem is anyukám, aki jön segíteni, ah kérem. Ha anyut nem hívom, akkor az anyósra már pláne nem lesz szükségem.

Igen, volt, sajnos, több személlyel. Aztán rájöttem, hogy mi a "gond" velük. Szimplán zavarni kezdett a hihetetlenül negatív hozzáállásuk az élethez, és az állandó panaszkodás. Sajnos, anyukám is ilyen, ő is elég negatívan áll a dolgokhoz, szeret panaszkodni, én viszont mióta babát várok halmozottan nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki sír. Előtte sem ment, hogy akkor ápoljam mások lelkét. (Ne értsetek félre, ha tudtam, segítettem, de nem voltam lelkizős sosem. Csak a párommal és a legjobb barátnőmmel.)

Mit teszek? Anyukámmal sajna, elég sokszor összeveszünk, egy tető alatt élünk (még), és nem tudjuk egymást kikerülni. Akiket viszont lehet, kerülök. Maximum telefonon beszélek velük, vagy az utcán megállva érdeklődöm, hozzátartozóktól érdeklődöm udvariasan, de a közvetlen kapcsolatot kerülöm. Valahogy úgy vagyok vele, hogy éppen életünk legszebb pillanatait élem meg, és annyi jó dolgot lehet tenni (nekem már az jó élmény, ha az állataimmal játszhatok), nem szeretném a szabadidőmet olyan emberekkel tölteni, akik csak panaszkodnak és panaszkodnak, ha kell, ha nem, és az élet jó dolgainak nem hajlandóak örülni. De lehetséges, hogy csak a terhesség tett túlérzékennyé.

29 hkm

Úristen első, komolyan oda akart költözni? Eszem megáll.....milyen anyósok vannak!

Én nem vagyok terhes, de a barátnőm mesélte (ő most vár babát), hogy azok az emberek akik eddig is irritálták, most még jobban. Azt mondta szinte elviselhetetlen :D

Igen, a szüleim és a húgom is feszültte tesz, a negatív életszemléletükkel. Ha velük vagyok, szinte harapni lehet a levegőben a negatív dolgokat, ezért igyekszem minél kevesebb időt velük tölteni.

3. gyermek, de ha rajtuk múlt volna, már nem élne és ezt nem tudom hogyan felejtsem el nekik, pedig már ők is bánják, amiket anno kaptam tőlük, mondván ők csak értem aggódtak.

Nehéz ügy.

21 hetes