Hogy szeretnéd nevelni a gyermeked?

Óóó álmaim nekem is vannak, aztán majd alakul, ahogy alakul.

Vannak viszont olyan dolgok, amiket mindenféleképp bele szeretnék nevelni az életükbe.

1. Környezet tudatosság. Van is egy ilyen óvoda a városunkban :)

2. Mielőtt előveszünk valamit, pakoljuk el a régit, tehát rendszeretet. Sajnos én nem így lettem nevelve, a fenekem is ki volt nyalva ilyen szempontból, és így felnőttként iszom meg a levét.

3. Előbb a munka aztán a pihenés. Pl. mikor hazaér, akkor egyen, csináljuk/csinálja meg a háziját, olvassa el egyszer legalább a másnapi anyagot. Dolgozat előtt pedig ki is kérdezem. Nekem ez se volt ellenőrizve anno. Meg is lett az eredménye (nehezen tanulok).

4. Mindig udvarias legyen. Akármilyen kisgyerek, az idősebbeket se tegezze le, köszönjön előre stb. Olyan sok udvariatlan gyerek van mostanság :(

5. Helyes értékrend. Nem tartom jó nevelésnek, hogy MINDENT megkap egy gyerek amit akar. Egyrészt nem szeretnék neki annyi játékot, hogy alig lehessen lépni tőlük, mert szerintem nem hasznos, és ha valami nagyobb dolgot szeretne, akkor azért "tegyen is le az asztalra". Ez iskolás korban persze.

Emellett be fogom íratni valamilyen sportra (tánctól kezdve küzdősportig bármi amit akar) illetve egy egyéb dologra (pl. hangszer, vagy ének, vagy amit akar).

Nyaranta pedig örülnék neki, ha táborozna kicsit :) Nekem ez kimaradt és nagyon bánom :)

Aminek örülnék, ha szeretne olvasni, ezért sokszor fog könyveket kapni, hátha megtetszik neki az olvasás.

Jellemzők?

A következetes nevelés természetesen. Rengeteget játszottunk, énekeltünk együtt, szeretném ha bízna bennem, mindenkit elfogadna olyannak amilyen, de mégis meg tudja különböztetni a jó viselkedést a helytelentől. Tisztelettudás a felnőttekkel/idősekkel szemben, de mégis merjen kiállni az igazáért. Nagyon-nagyon sokat beszélgetünk. A kisfiú még csak 2.5 éves, őt kicsit el is kényeztettem, hamar ugrottam ha kért valamit, nem voltam kellőképp következetes, sokszor lustaságból ráhagytam dolgokat. Talán az a szerencsém hogy van előtte példa, amit ő is követ.(a nővére) Belátom sokat hibáztam, bár az elmúlt fél évben már jobban odafigyelek mindenre:)

Hát nekem éppen fordítva van mint az első válaszolónál.

Első gyermekem kislány, vele mindent nagykönyv szerint csináltam, fejlesztettem, neveltem, hordoztam, szoptattam, következetességre nevelés és még sorolhatnám. Hát mit ne mondjak, csődöt mondott minden elvem, egy akaratos, makacs, csakazértis gyerek akit szinte lehetetlen nevelni. Persze próbálkozni lehet, de vagy megfogadja vagy nem. Értelmes, kedves bújós amúgy de többemberes gyerek, akinél minden szabály és elv megdől.

Második gyermek fiú, na vele aztán semmi időm nem volt úgy igazán elmélyülten foglalkozni és nevelési elveket követni, másfél év van a gyerekek között, örültem ha túléljük a napokat. Ehhez képest egy borzasztó kiegyensúlyozott, jókedélyű, szófogadó, csupamosoly kiskrapek...

Szóval én mikor még terhes voltam, nem volt gyermekem de voltak elveim, most vannak gyermekeim de már elveim nincsenek:)

Konkrétumokban két dolgot fogok "nyomni": sport (bármi, akármi, csak mozogjon) és nyelvek.

Kevésbé konkrét célok: motivált embert szeretnék nevelni belőle. Szeretném, ha mindig korához képest jó belátási képességekkel rendelkezne, ehhez hagyni kell tapasztalni - és azt hiszem az lesz nagy szülői meló, hogy itt a megfelelő határt eltaláljuk.

Nyitott gondolkodásúnak fogjuk nevelni, mert mi is azok vagyunk. Először ismerjen meg valamit, utána véleményezze, ne fordítva.

Sok más viszont az ő alaptermészetén fog múlni. Ha terrier-természetű lesz (van némi esély rá a felmenők alapján), akkor több kihívás elé lesz állítva, jobban terhelni fogjuk. Ha introvertáltabb, akkor szelídebb eszközökhöz nyúlunk.

Ezek a fő szempontok. Saját magammal/magunkkal szemben pedig elfogadjuk, hogy hibázni fogunk. Rágörcsölni nem fogunk, ha elrontunk valamit, még mindig lehetőség van bocsánatot kérni, akár a gyerektől is.

A szülés utáni időszakra is így készülök rá: igen, lesz amikor fáradt leszek, lesz, amikor rohadtul elegem lesz a gyerekből, leszek hisztis, fogom a fenébe kívánni az egészet. És ettől még nem leszek rossz szülő.

Elveim azok nekem is voltak, és viszonylag határozott elképzeléseim is főleg a következetes nevelésről,hogy mindig figyelek rájuk, nem veszekszem velük, szép szóval próbálom nevelni őket. Így utólag azért ez kissé idealisztikus.

A nagyobbik lányommal nekem is minden a nagykönyv szerint ment, figyelmes, okos, engedelmes, szófogadó. Mondjuk a dackorszak alatt nekünk is voltak harcaink, de nem vészes.

A középsőnél ugyan azok a nevelési elvek teljesen csődöt mondtak. Egy kis akarnok, rendkívül makacs, viszont nagyon érzékeny is, és néha olyan, mintha teljesen máshol járna. Ő nem kevés fejtörést, és idegeskedést okoz.

Szummázva inkább azt gondolom, hogy meg kell ismerni a gyerekeket, és kicsit inkább hozzájuk igazítani a nevelési elveket.

Egyébként amit most fontosnak tartok, hogy ismerje meg a világot, nem csak a szűkebb környezetét. Nekem ez hiányzott legjobban gyermekkoromban, és a támogató szülői jelenlét.

nekem nincsenek amolyan konkrét elveim, inkább úgy fogom fel, hogy a társa, kísérője vagyok ezen az úton. támogatom, szeretem, gondoskodom róla, megtanítom élni ebben a társadalomban és megmutatom neki a világot az én szememmel-a férjem pedig az övével. ami talán kiemelhető, hogy érzelmi biztonságot igyekszünk neki adni. mutatunk határokat, de szabadjára is engedjük. fontosnak tartjuk a nemzeti identitást, a hazaszeretetet, a magyarságszeretetet, a családot. de ugyanakkor a világ szeretetét is (utazunk), más kultúrák megismerését, mert saját tapasztalatból úgy gondoljuk ez nagyban formálja az embert.

Nagy terveket nem szőttem a várandósság alatt, amiket gondoltam, azokat nagyjából tudom tartani.

Az már más dolog, hogy sokminden amit gondoltam, a gyakorlatban nehezebb: épp hulla vagy, türelmetlen vagy..blablabla és vhogy másképpen történnek dolgok és sokmindent nem is lehet alkalmazni vagy mást kell mert a te gyereked más..pl. azt hittem majd csuklóból lediplomázom az újszülöttem mellett mert majd eszik és alszik. persze, az enyém maximum egyszerre 30 percet aludt, 90 percet volt fent, ami 40 perc szoptatás, pelenkázás, játék, nézelődés és ringatás volt, azaz semmi mást nem tudtam csinálni, így a suli elmaradt..

gyakran történnek másképpen a dolgok, mint ahogy azt várandósság előtt elképzeljük :-)