Első császármetszés után hogy éreztétek magatokat? Mennyi volt a gyógyulási idő? Házimunkát mennyire tudtátok elvégezni otthon?

Két császárom volt. Az első sürgősségi, a második az előzmények miatt lett császár + hiába indult be a szülés, nem tágultam és nem akartak kockáztatni.

Elsőnél a műtét utáni (8 óra utáni fekvésből) felkelni kegyetlen volt, de másnap már szaladtam a folyóson. Mire hazamentünk (5 napot voltunk bent) semmi bajom nem volt.

Másodiknál a felkelés (6 óra fekvésből) kicsit fájt. Másnap már semmi bajom nem volt. 4 napot voltunk bent, és úgy pattantam ki - be az ágyba, hogy a dokim szívrohamot kapott a kórházi tartózkodásom végére :)

Vagy baromi szerencsés vagyok, hogy ilyen hamar regenerálódni kezdtem és a szervezetem ilyen erős, vagy csak az a "taktikám" jött be, hogy ne hagyjam el magam. Igen is, normális mértékig erőltessem a felkelést, a járást, stb.

Persze, nem kell túlzásba esni és maratont futni a műtét után, de hanyagolni sem szabad a járást és a felállást.

Én egyébként mind a két lábra álláshoz kértem "lónyugtatót" a nővérkéktől :))))

Utána már semmilyen fájdalomcsillapító nem kellett.

36 hetesen volt surgossegi csaszarom. Azt elfelejtettek hozzatenni h ne emelgessem csaszar utan a fejemet, na en megtettem. 3 nspig majd szetszakadt de igy meg soha nem fajt semmim.

A heg nem volt veszes. Enehezebben mozogtam de nem fajt. Huzodott, kellemetlen volt. Itthon a kadba nehezen tudtam bemaszni, bugyi felveteleis kicst nehezkesebben ment, ejjel kelni az elso hetekben se volt olyan jo mert hat ujdonsult kismamakent pattanni akarsz az elso neszre is de nem megy nagyon :) pontosan nem emlekszem mennyi ideig vokt kellemetlen vele mozogni de par hetig biztos, aztan szepen lassan elmult ez a rossz erzes. Hazimunkat muszaj voltam csinalni, senki nem volt aki megcsinalja helyettem. :-)

Nem kell aggodni miatta, nem olyan veszes dolog. :-)

Én magamon is meglepődtem,hogy milyen jól viselem! Délelőtt volt a császár, délután már kértem a nővért,hogy kísérjen ki egy kicsit tusolni. Az egyedül is ment már. Még aznap este jött be a szűk család, kisétáltam hozzájuk a folyosóra. Másnap már mentem a büfébe kávéért! :)

Igaz, mi egy hét után jöhettünk haza, de itthon már minden ment ugyanúgy. Oké, nyilván nem álltam neki nagy takarítani, de a babát simán elláttam, könnyű vacsorát meg tudtam főzni, stb.

Az első felállásnál úgy gondoltam, ezt én soha, de soha az életben nem tudom megcsinálni :) úgy húzódott a varrat, mintha tüzes vassal sütögették volna. Este 6-kor kellett volna felállnom, 11-kor még mindig az ágy szélén üldögéltem (az sem volt jobb), utána fél óra alatt eljutottam a két méterre lévő mosdókagylóhoz, és megmostam az arcom, na onnantól éreztem magam jobban.

Másnap elég szar volt menni (átkerültem másik szobába az őrzőből), de harmadnap már simán sétáltam. Onnantól már csak a köhögés-tüsszögés-ágyban felülés ment nehezen. Miután kivették a varratokat, akkor meg már semmi gond nem volt.

Nekem itthon nem volt segítségem a férjemen kívül, így kénytelen voltam mindent megcsinálni. Ezzel nem is volt már semmi gondom, simán elláttam a babát, igaz, nem cipekedtem, nem erőltettem meg magam. A 6 hetes kontroll után húztam bele, onnantól csinálom a nehezebb házimunkákat is.

Egyébként nekem a 37. héten fordult be a baba (első gyerek), végül nem ezért lett császár :) úgyhogy van még remény