Terhesség alatti háton fekvés?

világ életemben háton aludtam, és ez most sem változott, 27 hetes kismama vagyok...

amúgy szerintem nagyanyáink sem foglalkoztak ilyesmivel, és mégis szültek, szóval ne aggódj, ha nem lenne jó Neked, vagy a babának a háton fekvés, azt éreznéd...

:)

Vegyél szoptatós párnát, én a tizenvalahányadik héttől csak azzal tudtam aludni.

Félidőtől már nem szabad:

Háton fekvésről idézem:

"Ha hanyatt fekszünk, a méh súlya a gerinc mentén lefutó aortát, azaz verőeret és a mellette felszálló vénát nyomja. Az aorta fala izmos, rugalmas, nehezebben összenyomható, a vénáról azonban nem mondhatjuk el ugyanezt.

A hatás olyan, mintha rálépnénk egy puha gumiból készült kerti öntözőcsőre: az átfolyó víz mennyisége jelentősen csökkenne. A szívbe tehát ebben a testhelyzetben kevesebb vér jut vissza a hasi nagyvénán keresztül, és néhány szívverés után elfogy a készlet: az agyba is kevesebb vér jut.

Ennek következtében rosszullét fogja el a kismamát, csökken a vérnyomása, ájulás környékezi. Működésbe lépnek a stresszre adott védelmi válaszreakciók: a keringés fenntartása érdekében szaporább lesz a pulzus, de ez a lepényi keringés szempontjából sem elégséges, mert a szív egyre kevesebb vért tud a magzathoz juttatni, ennek következtében a magzati szívműködés lelassul.

A kismamák többnyire érzik, hogy rosszullétüket a hanyatt fekvés váltotta ki – hiszen előtte semmi problémájuk sem volt –, ezért ösztönösen helyzetváltoztatásra törekednek. Ugyanez éjszaka, alvás közben is megtörténhet, talán éppen egy rossz álom riaszt fel a kedvezőtlen testhelyzetből."