Második (többedik) babátokkal terminusban járó Kismamák Ti nem féltek a szüléstől? Hogy vagytok?

Én is így vagyok vele. :) Most valahogy sokkal jobban izgulok.

Szintén 36. héten vagyok, kisfiam 4,5 éves. Ő császármetszéssel született farfekvés miatt, úgyhogy "könnyen ment" a szülés része. Mondjuk akkor meg azon aggódtam, hogy jaj csak befordul-e még a végére, mert nagyon tartottam a császártól. De valahogy mégsem izgultam annyira.

Most sokkal jobban tartok az egésztől. Lánykám befordult, meg el is telt azóta elég idő, úgyhogy a hüvelyi szüléssel fogok próbálkozni első menetben. És tök félek, hogy mi lesz, sikerül-e, ha igen, akkor minden gond nélkül, milyen lesz ha elkezdődik, itthon lesz-e a férjem stb. Szóval nem tudom, most sokkal jobban para vagyok.

Én igyekszem nem rágondolni. Így voltam a kisfiammal is, próbáltam nem a szülésre koncentrálni, úgy kezeltem hogy majd lesz ami lesz, túléljük és kész.

Most nehezebb így gondolni rá mert már tudom hogy milyen.

Amúgy 34 hetes kismama vagyok, kislányt várunk, kisfiam 1.5 éves.

Első szülésem 3 órás volt dupla adag oxi után, oxi előtt semmi bajom nem volt, nem vajúdtam fél napokat.

Most félek, hogy nem fogom ennyivel megúszni, félek hogy alvás közben folyik el a magzatvíz, félek hogy mikor is fog mindez bekövetkezni mert a kisfiam miatt sem mindegy, izgulok hogy gyors tudjak majd hívni valakit hozzá, hogy ne éjszaka kelljen őt itt hagynom stb...

DE, nem gondolok rá, vagyis igyekszem nem ezekre gondolni.