Második babás, vége felé járó anyukák, ti is féltek?

szervusz! :)

rettegek! :D még viszonylag messze a vége, 31 hetes vagyok. legjobban a varrástól tartok. mit hogy tartok.... beszarok,ha rágondolok!

lányomat nagyon gyorsan megszültem,nekem is kb. 3 óra volt, rettenetesen fájt,emlékszem, gázzal csillapították a fájdalmam,amit szintén megbántam,mert tök kába voltam tőle,nem maradt meg az első pillanat olyan boldognak,csak egy nagy tompa pacának. de utána a varrás olyan volt,mint a pokol. szó szerint hozzá sem értek,de olyan érzés volt,mintha tépnék a húsom. szó szerint üvöltöttem. így visszagondolva nagyon szégyellem magam,de egyszerűen nem bírtam ki. már gázt adtak a varráshoz is :(

a csecsemőkor szintén nem volt álom. 2 hetesen jött hasfájás,egész napos üvöltés,együtt sírtunk nonstop. aztán mikor ennek vége,kiderült,h. elég nehéz természetű is,soha egy percet nem volt el magában. nem nézelődött el mellettem a pihiszékben a pulton,amíg mosogattam, hiába beszéltem,énekeltem,magyaráztam. csak akkor tudtam valamire is haladni,amikor aludt. és azt itt hozzá is tenném,h. 20 percet aludt egyhuzamban. többet nem. aztán a fogai jöttek,már 4 hósan az első kettő. szóval az első év egy kínszenvedés volt. a mozgás beindulás hozta a nagyobb változásokat. mikor megtanult járni, 15 percem is volt a konyhában,míg ő kint kalamolt. de még most,h. 1,5 éves,nagyon sokat igényel. örökké húzna maga után,csak legyek ott,semmit nem kell csinálnom,csak álljak felette. úgyhogy remélem a hugi egy angyal lesz. mert ha olyan lesz,mint a nővére,akkor pokol kezdődik. ráadásul már most látom,mikor más gyerekekkel van,h. legtöbbször irigy, tipikusan "minden az enyém,hiába nincs rá szükségem,nem adom,sőt elv