Ti mikor mondtátok el a leendő nagyszülőknek, hogy babát vártok? Mennyi alapja van annak, hogy 3 hónapig nem szokták elmondani, mikortól lehet már többé-kevésbé nyugodt szívvel közölni?

Subokban jönnek a vetélések általában, a leggyakoribb a 4-6., a 9-10. és a 12-14. héten, a 14. héttől fokozatosan csökken az esély. Mindketten orvosok vagyunk a férjemmel, én szülészeten dolgozom (nem szülészként, anesztesként), és sajnos sok-sok szörnyűséget láttunk már mindketten - mind a terhesség alatt, a 14. hét után IS sajnos, mind a megszületés után. Mi úgy álltunk a kérdéshez, hogy azokat avatjuk be, akikkel szemben nem éreznénk hülyén magunkat, ha egy vetélést kellene bejelenteni, a családunk nyilván ebbe a kategóriába tartozott, hiszen ahogyan a boldogságunkba, a szomorúságunkba is őket avatjuk be legszívesebben, de olyan szerencsések vagyunk, hogy van pár ilyen barátunk is. Ezek az emberek a 6. héttől tudták a lányunk érkezését, nagyon jó érzés volt megosztani velük.

A babonákban pedig nem hiszünk.

Egy tanács: köttesd ki a netet a terhességed idejére. :)

Gratulálok, és sok boldogságot. :)

14 hèt utan mondtuk el...

Èn vetèlès temàban dolgotam, a terhessèg vègèig van esèly hogy gond lesz...de ahogy haladsz eløre egyre csökken a első 6 hètben 50% 12hètig 40% 16hètig 30% utànna màr ez alà esik....26hètő pedig esetleg ha megszületik màr egyre jobbak az èletbenmaradàsi esèlyei....

Megcsináltam a tesztet 5 perc mulva tudta a párom és 10 perc mulva anyám és a testvérem is.

Szerintem ez a 3 hónap nem az ember legközelebbi családtagjaira vonatkozik.

Mi már az 5. héten elmondtuk, csak másfél hétig bírtuk ki, hogy ne mondjuk el a szüleinknek.

De mi úgy gondolkoztunk, hogyha jön a baba, akkor nem baj, ha már most tudják, legalább velünk örülhetnek :), ha pedig nem marad velünk a baba, arról is tudniuk kell, hiszen a család is tud segíteni átvészelni egy ilyen időszakot és egy vetélés komoly dolog, ez a minimum, hogy tudniuk kell róla (mi közel állunk a szüleinkhez, ezért gondoltuk így).

egyévknt azért olvashatsz több történetet a vetélésről, mert azt sokan szeretik kibeszélni, kiírni magukból, míg az, hogy megmaradt a baba, természetes, kevesebb szó esik róla.

Szóval nyugi!!! És boldog babavárást! :)

Én is egyből elmondtam anyuméknak. Az első terhességem elhalással végződött, műtöttek is, tudtak róla a szülők mindkét oldalon. Nekem ez így jó volt, mert anyukám is átélt ilyet anno, nagyon sokat tudott segíteni lelkileg.

Most újra terhes vagyok, még nagyon az elején, most lett pozitív a teszt, de a tesómnak és a szüleimnek megint elmondtam, illetve egy-két barátunk is benne van a bizalmi körben ilyen téren. Ha baj lesz (de ezúttal NEM lesz), nem emiatt lesz, nekik meg amúgy is elmondanám. A férjem szülei még nem tudják, de szerintem pár napon belül őket is beavatjuk.