Mi a véleményetek erről a mondásról? Egy születés egy halál!

Én eddig nem igazán foglalkoztam vele de manapság egyre inkább! Két éve volt egy terhességem minden szép volt és jó egy darabig. 20 hetes terhes voltam mikor menni kellett uh-ra gondoltam felhívom a nagynénémet hogy jöjjön el velem. Hívtam és a lánya vette fel sírva a telefont hogy az anyja infarktust kapott és ott vannak a mentők de csak 3. ra sikerült újra éleszteni. Megijedtem nagyon de hát dokihoz meg mennem kellett mert rossz volt az afp-m és azt vizsgálták. bementünk uh-ra a férjemmel és kiderült hogy ez a baba nem maradhat meg mert nyitott gerince van és feltelt az agyacskája vízzel. szörnyű volt ennyi sokk egy napra. befeküdtem a kórházba és 4 napba telt mire lezajlott ez a szörnyűség. addig a nagynéném kórházban volt, amikor hazamehettem a kórházból rá néhány napra a nagynéném magához tért szépen felépült és kutya baja most már!

Most meg 1 hónapja kiderült hogy ismét babát várunk mentünk a dokihoz és jött a telefon hogy a férjem mamája akit jobban szeret mint a saját anyját ,kórházba került. rettenetes volt! doki megvizsgált, babával minden rendben de a férjem mamijának végbél daganata van. megműtötték de meg kellett várni a szövettant ami egy hónap kb. hát vártunk. közben mi intéztük a lakáshitelünket ami nagyon nehezen akart összejönni de szorított az idő nagyon. hétfőn megkaptuk a jó hírt meg van a kölcsön...tök boldogok voltunk végre úgy éreztük most már így minden oké lesz. mentünk férjem mamájához hogy elújságoljuk és közölte hogy megjött a szövettan úgy néz ki hogy áttétes lett a rákja.

már tejesen ki vagyok idegileg...hogy lehet ezt kibírni!!!

Bocsánat hogy ilyen hosszúra sikerült de le kellett írnom mert már nem bírom.

ja és hogy még fokozzam tegnap kiderült apumat elküldték a munkahelyéről.

Egyszerűen kikészülök lassan!