Akiknek első babája is még egy év alatti a második terhesség elején, hogyan éltétek/élitek meg az újabb várandósságot? Félelmek, tapasztalatok érdekelnek.

Az első babám 2 hónappal múlt egy éves, mikor teherbe estem.

Nekem vannak félelmeim, mert sokat görcsölök, ráadásul nyitva a méhszájam. A férjem most kezdett olyan munkakört, hogy heti 4 napban nincs itthon, így én csinálok olyankor mindent. Igaz, 3 nap viszont itthon van és sokat segít.

Viszont a kisfiamat emelgetnem kell, utána szaladnom és minden olyan dolgot megcsinálni, ami elvileg tilos. Viszont amiben tudok, arra jobban figyelek, amikor a kicsi alszik, akkor én is pihenek. Ujjaim keresztben és bízom benne, hogy a pici kapaszkodik.

Nálunk 9 hónapos volt a 2. gyerekünk, amikor várandós lettem a harmadikkal, majd 6 hónapos volt a harmadik,mikor újra állapotos lettem. Nagymama csak 1 volt, 240 km-re, más segítségem semmi, a férjem elég sokat dolgozott, voltak olyan napok, amikor csak este 10 körül ért haza a munkából.

Nem féltem,tudomásul vettem, hogy ez van,most ehhez kell alkalmazkodni. Néhány évig tényleg csak a gyerekekkel foglalkoztam. Ma már nagyok, a legnagyobb egyetemista és nagyon megérte. Eleinte nehéz volt, de mára összenőttek, szeretik, segítik egymást és ez a fontos.

Én is 9 hónapos "baba" mellett lettem terhes a tesóval.

A terhesség elején a rosszullétek miatt nagyon sok erőt kellett venni magamon, hogy a nagyot ellássam rendesen, pelenkázni alig tudtam, időm semmi nem volt a terhességgel foglalkozni. Nem féltem, de közben már beadtam a jelentkezést a munkahelyemre is és szülésig újra dolgoznom kellett így már.

De az eleje nehéz amúgy, aztán pedig az utolsó pár hetéig mondhatni észre sem vettem, hogy terhes vagyok, annyi dolgom volt (dolgoztam is itthonról többnyire, ha nem, akkor apja volt vele itthon szabin) és egyre aktívabb lett, mire mentem szülni, akkor már nem nagyon tudtam a tempóját tartani, az az utolsó 2-3 hét nagyon nehéz volt.

A kórházból hazajövet volt kb. egy hetem összekapni magamat, nem úgy, mint az első szülés után (addig volt itthon az apja), utána menni kellett a 1,5 évessel játszótérre, bele a világba a 2 hetes kistesóval a kendőben magamon. Nagyon hasznos, mert a tesója is még babakocsis, a pici a végtelenséget elviseli magamra kötve, de a termoszt viszem magammal útközben minidig (anyatejjel és tápszerrel is, az utcán nem szoptatok, a nagy meg nem mindig hazahúzható időre).

Az első egy hónap is nagyon nehéz volt, nem aludt éjjel, de utána elkezdte átaludni az éjszakát és minden napról napra könnyebb lett.

Szeretnék még egy harmadikat is, azt is ilyen 1,5 év korkülönbséggel vállalnám, mert nehéz nehéz, de azt nem tudom, akkor hogyan közlekednénk a városban napközben.

En most vagyok 9 hetes terhes 9 honapos baba mellett. Segitsegem nem lesz semmi, csak az apja. Nincsenek nagymamak sajnos.

En azon aggodom most, hogy nagy pocakkal hogy fogom ejjeli szopi alkalmaval a babat ki-bepakolni a kisagyba. Meg hogy hogy fogunk elferni, kene egy nagyobb lakas :)

De en orulok a kis korkulonbsegnek, az eleje nehezebb, de utana sokkal konnyebb es elvezetesebb az elet. Egyszerre lehet oket vinni foglalkozasokra, sportra, szinhazba, moziba stb, lefoglaljak egymast...

Az én kisfiam ú.n. többemberes baba, én mindig arra gondolok, hogy még egyszer nem nyúlhatunk bele ennyire. Amúgy egy tündér, imádni való, de őrült nehéz vele. Én is csak arra tudok gondolni, hogy később milyen jó lesz.

1. voltam.