Első babások, ti nem féltek attól hogy fogjátok majd meg a babátokat és hogy tudtok róla majd gondoskodni?

Mielőtt megszületett a lányom pont úgy voltam mint TE.

Sosem fogtam kisbabát stb

Mikor először behozták, ösztönösen tudtam h hogy fogjam meg azt a kis törékeny babát. :)Mintha minden nap ezt csinálnám.

Elmondhatatlan volt az az érzés mikor először a kezemben tartottam.

Menni fog ne aggódj.

Szerintem minden olyan anyukának megfordul ez a fejében aki még nem tartott soha babát! :)

Én valahogy attol soha nem tartottam hogyan kell megfogni egy babát.szitter is voltam, rokonságban is volt és már 17 évesen is örömmel babáztam bnőm kisbabájával :)

Ami a gondozást, szoptatást, napirendet, hasfájást, babakommunikáciot, betegségeket, baleseteket, fejlesztéseket illeti, millio mindent olvastam terhesen, bnők jegyzeteket adtak még terhességre is, meg a babakelengyéhez, es szules után is folyamatosan infoztunk egymással.

Csak a hatalmas fáradtság miatt a folyamatos éjszakázások miatt néha nehezen kapcsoltam. Pl fél év mulva esett le hogy ne minden tápszerhez főzzek vizet, hanem csak reggelente egy nagy lábassal.mert ugye annyira komolyan vettem, hogy mindig frissen kell késziteni..

Amikor megszületett, féltem hazavinni, de benntmaradtunk egy hetet, rengeteg tanácsot kaptam a csecsemős nővérektől és a szoptatási rendszer is be lett állitva, ott fürdettük a babát is, és magabiztosan mentem haza vele a végén :)

De folyamatosan elő- elő vettem mellette a könyvet, jegyzeteket amikor pl sírás miatt néha kétségbe estem vagy pl száraz fürdetest átnézni meg egyéb praktikák.pl hazaérbe mutasd be neki a lakhelyét, vagy ha meztelen a baba tegyél a hasára vmit ugy pelenkázd es nem erzi magát védtelen, vagy arccal előre tedd a kádba hogy lássa hova kerül, és mindig infozd neki mit csinálsz vele mindig ugyanazokkal a szavakkal(én rövid dalokat találtam ki pl megyünk popot mosni, po po po po popot mosni :))

Legközelebb a dackorszak vitt csak kétségbeesésbe főleg az, hogyan őrizzem meg a türelmem.de olvastam ők soha nem csinálnak direkt rosszat.stb stb

Szóval a félelem ellen legjobb a tanulás.

De, nagyon féltem. Kisgyerek sincs körülöttem egyáltalán. és ment minden magától, ami meg nem, azt megtanultuk. a kórházban a férjemnek mutatták a pelenkázást, a fürdetést is megnézhettük mindketten. Tápszeres, a készítése meg rá van írva a dobozra. Szoptatásban szintén segítettek volna a kórházban.

A nevelés meg úgyis sajnos/nem sajnos a tanult minták alapján megy, persze az ember olvas sokat, de aztán valahogy mindig felfedezem, hogy azt mondom, mint anyám.:)

Egyébként az érzés más, mint vártam. Azt hittem, olyan pátoszos lesz, de inkább izgalmas. Egy új embert fedeztem fel, új személyiséget. Nagyon-nagyon várok minden újabb reggelt vele és a férjemmel.:)

Úgy voltam vele, hogy egész érdekes szellemi képességekkel bíróknak is megy, akkor majd lesz valahogy. Illetve a férjemnek már a második gyereke volt. Az első hetekben ő mutatott meg mindent, mondjuk nem is voltam olyan állapotban, hogy akár magamat is ellássam.

Így nem volt nehéz, mert eleinte csak néztem, aztán már tudtam, hogy mit hogyan kell.