11 hetes terhes vagyok. Hogyan mondjam el az apukának? többi lent

Tipikus magyar temperamentum amibe lehet belekotnek.. nem hiszem h az erdekelte a kerdezot h ki mennyire jo ebben,hogy kijavitsatok ot hany hetes. Legyen az o baja h nemtudja. Majd orvos elmagyarazza neki.

En a helyedben elvetetnem

Persze megintcsak NEM EZ VOLT A KÈRDES.

en kerek perec elmondanam neki, es azt is hogy nem akarod elvetetni, gyerektartast fizetnie kell majd. Nem hiszem h vallalja majd az apa szerepet...

Ne haragudj, hogy nem a kérdésedre válaszolok.

Jesszus, dehogy vagy vele tisztába mivel jár egy gyerek. Lesz.arom, ha lepontozol,nem érdekel de ezt a kijelentésedet nem hagyhatom szó nélkül.

17 évesen szültem. Én is azt hittem tudom mit csinálok, de a nagy fenét tudtam. A gyermekem első 3 évére alig emlékszem, ugyanis annyira nem voltam képben, hogy mi történik velem.A felelősség szóra csak legyintettem,hiába mondák azt se tudtam mit jelent amíg el nem kezdődtek a problémák.

Nem anyám nyakára szültem, végig egyedül voltam,szoba konyhás albérletet fizettem,dolgoztam.

Én nem mondom, hogy vetesd el,én se tettem, meg sem fordult a fejemben, de azt NE MOND, hogy tisztába vagy vele mivel jár egy gyerek.

Hja...30 éves vagyok, tegnap kaptam meg az érettségi bizonyítványomat...Ha gyerek van, semmi nem megy ám úgy ahogy tervezed,valami mindig közbejöhet.

Minden jót és kitartást.

Van olyan helyzet amikor nem rossz döntés az abortusz.

Ugyanis a babanak vélhetőleg nem lesz apja. Rakenyszeriteni egy ferfire a gyereket nem korrekt akkor is ha ő is ott volt a keszitesekor.

Mindezt 31 évesen mondom 2 héttel a 3.gyerekem szuletese előtt. Csak józan ész kell a döntéshez.

Vagy rossz körülmények és kettetort karrierlehetőség vagy abortusz és mehetsz érettségizni egyetemre jó munkahelyed lehet és talalhatsz rendes part akivel majd vallalhatsz babát ha eljön az ideje.

:D Vicces vagy, hogy lehülyézel valakit, de ugyanabban a hozzászólásban nem tudsz helyesen írni! A kérdésre te is tudod a választ: kinyitod a szád és elmondod! Esélyes, hogy elküld melegebb éghajlatra.

Ha annyira értelmes vagy miért nem védekeztél?

Szerintem itt nem lényeg az, hogyan tálalod apukának. Őrülni nem fog neki az biztos! ( már az életstílusából ítélve) Persze fontos róla tudnia, de neked meg arról,hogy ezt a döntést te egyedül hoztad meg! Innentől kezdve az alapvető kötelességeire lehet az apát kényszeríteni, de többre nem! Nem valószínű, Hogy majd a baba miatt veled marad. Ha úgy is lenne, az a kapcsolat, amelyiket egy gyerek tart össze halálra van ítélve.

Tudom, hogy nem ez a kérdés, de leírom! ( ha nem érdekel, kérlek ne olvasd tovább, mert ez már tényleg nem képezi a választ!)

Én egy évvel voltam idősebb nálad, amikor hasonló helyzetbe kerültem. Én már leérettségiztem és nyelvvizsgám volt, készen álltam az egyetemre. A kapcsolatom a baba apjával már nem volt az igazi, de szerettük egymást. Mikor kiderült a dolog napokig sírtam. Aztán erőt vettem magamon és megkértem, hogy találkozzunk. Elmondtam, hogy terhes vagyok. Azt mondta, akárhogy döntök segít. Én tudtam, hogy a kapcsolatunk már soha nem lesz jó. Nagy döntés ez egy nőnek. Kétféle utat láttam. Egy kilátástalant, amiben nem tudom mire számíthatok. Hiába állt mellettem az anyám. Azt sem tudtam, hogy valaha lesz-e valaki aki akarna engem egy gyerekkel. A másik oldalon pedig esélyt láttam, egy szép életre. Mindig egy nagy családot akartam.

Végül döntöttem: elváltam a babától. Persze, sajnáltam, hiszen az én kisbabám volt. De végig az járt a fejemben, hogy egy gyerek egy rendes családot érdemel, apával, anyával, testvérekkel. És én ezt egyedül az anyukámmal nem tudtam volna neki megadni. Az anyagiakról nem is beszélve.

Az én életem jelenleg: egyetemet végeztem és azt csinálhatom, amire mindig vágytam: tanítok egy középiskolában. Az egyetem alatt megismertem a férjem, aki fogorvos. Elég gyorsan jöttek a gyerekek is. Van egy 3 éves fiam, és van egy másfél éves lány-ikerpárom. Azt érzem valóra vált az álmom.

Persze az a baba,amelyikről lemondtam eszembejut. De hiszem, hogy az az élet,amelyiket együtt éltünk volna, egyikünknek sem lett volna járható.

Hihetetlen, hogyha akkor nem így döntök, talán most egy egyedülálló anya lennék most is. Ezzel én semmire sem akarlak rábeszélni. Csak annyit akartam mondani, hogy ezen a döntésen szószerint életek múlnak, és talán jobb egy élettől megválni, és talán másik 3-nak kiemelkedőt biztosítani egy boldog és biztonságos közegben.