Egy éve próbálkoztunk már a párommal, hogy teherbe essek, úgy voltam vele, ha jön jön ha nem nem, nem voltam érte nagyon oda. Sőt elkönyveltem magamban, hogy nem is lehet gyerekünk. De?

En is igy voltam.

A ferjem erre kitalalta h menjunk kisgyerekes baratokhoz at, meg a novere is pont szult. Sokat jartunk oda is, hamar megjott a kedvem! :)

Csak abba gondolj bele, hogy neked hogy esne, ha anyukad azt mondana, hogy minden reggel sirt, mikor varandos volt es nem akart teged..!???

Biztosan fognak ezek az erzesek valtozni, hisz nem hallottam még olyanrol, aki ne szerette volna a gyerekét, dehat akkor hamarabb kellett volna ezen elgondolkodni, hogy még nem akarsz babat...

Utolsó. Képzeld, az én anyám őszinte volt, a kapcsolatunk is mindig az volt. Megmondta, hogy nem várt engem, borzasztónak találta a terhességet és az utána való egy évet. Hogy esett? Sehogy, örültem, hogy őszinte és nem hazudik!!!! Hagyjuk már ezt a lelkiterrort. Nem mindenkinek habosbabos a dolog, képzeld, másnak van élete azon kívül is, hogy szaporodik, nem ezt tartja élete csúcspontjának és céljának (de természetesen ott van a top5ben).

Kérdező! Persze, hogy fogsz neki örülni, marhaság, hogy azonnal kialakul a kötődés (az esetek nagy százalékában nem ez a helyzet). Mi is vártunk mindkét gyerekre, de sosem sírtam az örömtől, mert terhes lettem és egyik sem volt a kedvenc 9 hónapom. Szóval fel a fejjel, jönni fognak előbb-utóbb azok az érzések, amiket úgy érzed, hogy azonnal érezned kellene ( DE NEM KELL!!!!).

8-as valaszolo! 7-es vagyok. Eloszor is koszi a lepontozast :-)

Sajnalom, hogy nem orult neked anyukad, valoszinuleg ebbol adodik nalad az, hogy amit a mas no a vilag legcsodalatosabb dolganak el meg, hogy gyermeke szuletik, azt te nemes egyszeruseggel csak szaporodasnak nevezed...

Tudtommal az allatok szoktak szaporodni, de ahogy erzed :-)