Tudtok tanácsot adni?

A baratodal valószínűleg így is, úgy is vége. Ha megtartod, ő hagy el, ha nem, azon te nem fogsz túllépni.

Persze a felelossegtol nem szabadulhat, az ő gyereke is lesz, ha megszületik.

Gondold át jól, mert eléggé megváltoztatja az életed. Át kell utemezni a terveidet. A szüleiddel mindenképp beszélj, mert nélkülük szinte kivitelezhetetlen a baba felnevelese egyedül.

Kedves Kérdező! Légy most nagyon erős, a te és a gyermeked érdekében!

Végy egy nagy levegőt, és szüleidnek mondjad el. Lehet, először kicsit (vagy nagyon) dühösek lesznek, de te is érzed, hogy most nem ez számít, hiszen egy kis megfeddéstől fontosabb dologról van szó.

Jó olvasni, hogy az élet felé hajlasz, igazából ez az egyetlen jó döntés. A gyermeknevelés nem egyszerű, de sok örömed is lesz benne. A szüleid biztosan oda lesznek érte (persze előbb még a sokk után szükségük lesz néhány napra, hogy feldolgozzák a hírt).

A párod is még megnyugodhat,jó eséllyel megszeretheti a gyerkőcét, de az is lehet, hogy megijed a felelősség elől, ezt sajnos nem lehet tudni.

Állj ki magatokért!A pároddal pedig egyértelműen közöld, hogy az élet mellett döntesz,ne adj neki sok lehetőséget annak, hogy megpróbáljon belezavarni az abortuszba (nem neki kellene annak terhét cipelni egy életen át).

Kívánom a legjobbakat! Kitartást! A gyermeked hálás lesz :-)

Ügyes vagy, hogy megtartod :) biztos sk örömöt fog szerezni neked a kisbabád :) Én is fiatalon szültem (20), és soha egy percre sem bántam meg! A párod meg valószínűleg csak bepánikolt, egy idő után ráeszmél, mekkora fa*fejség hogy nem állt melletted, hanem abortuszra küldött. Reméljük, megembereli magát és bocsánatot kér. Ha meg nem, hát akkor nem is kell ilyen idiótával együtt maradni, egyedül is fel lehet nevelni a gyereket.

Bíztatásként leírnék egy pozitív példát:

Ismerek egy srácot, az anyja hasonló helyzetben volt, mint most te. Az apja abortuszra küldte az anyját, amikor kiderült, hogy terhes, de ő kitartott a gyerek mellett. Most a Koppenhágai Zeneakadémián tanul a srác, az egyik legtehetségesebb és legjobb ember, akit ismerek. Kár lett volna eldobni az életét egy seggarc apa miatt

Amiket leírtál, abból már most totál egyértelmű, hogy Te az a fajta ember vagy, akit rettenetesen megviselne a babája elvesztése. Sajnos én anno nem is voltam távolról sem ennyire életpárti beállítottságú, mint Te, csak pár napig mertem örülni, aztán lebeszéltem magamat az örömről és a "józan eszemre" hallgatva elmentem abortuszra. És még így is, 16 éve fáj iszonyatosan. Mindig elképzelem, milyen lett volna, ha megtartom, gyűrött kis újszülöttnek, aztán kisimult pár hónaposnak, aztán kétévesnek, kisiskolásnak, most meg egy szuper kamasz lenne... De Ő már visszahozhatatlan. Jobban le sem tudnám írni a megtartása mellett szól érveket, mint ahogy Te tetted!

"Én úgy gondolom hogy semmiképp sem szabad egy magzatot eldobni azért mert az egyik fél nem biztos benne? hosz ez a magzat az égadta világon semmit sem tehet arról hogy ő van. Nem szeretnék egy ártatlan magzatot elvetni. Én megtartanám akár egyedül is mert teljes mértékig biztos vagyok benne hogy habár először a szüleim nem örülnének de mindenben támogatnának." - igen! Igen!

Tartsd meg mindenképp! Meg fogsz léepődni, mennyien támogatnak majd a babavárásban és vállalásban.

A barátod meg pár hét, hónap múlva rá fog jönni, hogy ez a legjobb dolog az életében. Sok ilyet láttam már. Csak addig tarts ki és tarts meg a babát, aki már téged szeret a legjobban a világon.