Olyan volt a terhességetek, mint amilyennek elképzeltétek? Idilli környezetben, hangulatban, egészségi állapotban sikerült végigcsinálni? Ha nem, kihatott ez a babára?

Nekem csodálatos terhességem volt.

Se rosszullét, se semmi rossz. Tökéletesen jól voltam végig. Pultosként dolgoztam, 37. hétig, utána kezdtem a csedet. Soha nem volt jóslóm, keményedés is csak kicsi és kevés. Hasam sem nőtt nagyra, nem vizesedtem (bár tavasszal szültem).

A szülésem magzatvízelfolyással indult, fájás nélkül.

Szóval imádtam terhes lenni. Volt haláleset is a terhesség alatt, de mi a férjemmel nem stresszeltük egymást.

Mindenkinek más a terhessége, személyisége, kapcsolata. Két egyforma babavárás nincs.

Nekem is csodás volt a terhesség.

Viszont elfelejtem, hogy voltak sírós időszakok, de abszolút kizártam ezeket és nem is tartottak sokáig.

Alapvetően nem számítottam semmire, végül egészséges, nyugodt és aktív! volt. Szerencsére nem esett nehezemre az utolsó hetekben sem sétálni, mászkálni. Még kávézni is tudtam, na jó egy idő után csak koffein menteset.. Én is és a baba is kiegyensúlyozottak voltunk, aztán a születése után is egy higgadt babát ismerhettem meg.

De igen, volt halál eset és pénz kicsalás is, albérlet gondok, utcára kerülés. De mentünk tovább, nem ragadtunk ott a rossz és stresszes hangulatban. Általában mindenre van megoldás. Visszafele fölösleges dühöngeni.

A 3. terhességem volt életem legstresszesebb időszaka. Volt előtte missed abom, az első 12 hétben ezért. Amint betöltöttem, kirúgták a férjem. Nem volt egyszerű újat találni. Családi problémák, stb. Ráadásul végig hánytam, egész a szülésig. Szerintem sose sírtam ennyit. Kb. a szülés előtt pár héttel kezdődött csak egy nyugisabb időszak.

A kisfiam nyugodt, kiegyensúlyozott, igazi főnyeremény "eszik-alszik" baba. :)

Próbálj pozitívan hozzáállni.Én egészségügyileg rendben vagyok, az egyetlen parám, hogy lent van a méhlepény, én pedig rettegek a császártól, nagyon szeretnék rendesen szülni. Egyébként minden lelet tökéletes nekem és a picinek is.

Viszont, minket 10 hetes koromban kitettek az albérletünkből, az akkor kinézett házat eladták az orrunk elől, utána alig találtunk, amit meg végül sikerült találni, hát... mondjuk úgy, érdekes az előző tulaj. Minden ügyvédi találkán ment a balhé, mivel itt van a pasi a szomszédban, folyamatosan azt hallgatjuk, hogy szid minket, ráadásul volt egy rahedli tartozásuk a házon, amit ugye tök nehéz volt leszedetni, folyamatosan harcolunk a határidőkkel. Közben felújítunk, úgy, hogy lakható legyen, de mégse kerüljön sokba, ha valami miatt mégsem jönne össze... A bojler valamelyik nap felrobbant, a fűtés még mindig nincs megoldva, a fürdőszoba is katasztrófa. Nem egyszerű.

Ettől függetlenül a terhességem csodás, a férjemmel imádjuk egymást és a babát is, és próbálunk nyugodtak lenni, nem stresszelni feleslegesen. :)

30 hkm :)