Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ

Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség

A kérdés

Velem van baj? Vagy más is volt így?

Van már egy 4.5 éves kisfiam akit imádok mindennél jobban. Eldöntöttül hogy jöhez a tesó. Erre most mire összejött be vagyok rezelve. Félek a szüléstől. Meg ugy mindentől. Ez normális?

 11-14 20:14  Privát üzenet  Tetszik 

A válaszok
Igen én is igy voltam vele. 28 hetes vagyok lassan és nem mondom,hogy nem félek,de tudom,hogy minden fájdalom el fog múlni,amint a kezemben lesz a kis hercegnőm :)

A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/4Időpont 11-14 20:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Persze, hogy az. Én is így vagyok. Ráadásul, amikor még nem volt gyerekem sem, a barátnőimtől hallottam, hogy amikor a másodikat/többediket várja az ember, sokszor nem is tudja elképzelni, h fogja-e tudni ugyanúgy szeretni, stb. Gondoltam akkor, ez milyen hülyeség, aztán most tessék, ugyanez megfordul az én fejemben is. Szörnyen is érzem magam tőle... Meg sokszor elnézem a kisfiamat és hirtelen úgy megsajnálom, hogy majd biztosan megviseli, amikor megszületik a testvére (én is legnagyobb gyerek vagyok, nagyon jóban vagyok a húgaimmal, de amikor megszületett az engem követő, nem voltam elragadtatva 😂). Szerintem ezek normális emberi reakciók, vki így érez, vki másképp. Ráadásul sztem a hormonoknak is köze lehet hozzá.
A szüléstől mondjuk nem félek, lehet, hogy azért, mert még az elején vagyok, de a sok terhességi macerától, aggódnivalóktól én is tartok.

A válaszíró 86%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/4Időpont 11-14 20:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Pont ilyen érzéseim vannak nekem is. Néztem a kismamákat hogy milyen helyes a pocakjuk vártam hogy nekem is legyen most meg csak sirnék és nem tudom tényleg akarom e. De igy voltam az elsőnél is. Most meg el se tudnám képzelni hogy nem lenne. De ez végett meg olyan lelkiismeret furdalásom van.

# 3/4Időpont 11-14 20:39 Privát üzenet
Én a dolog testi részétől nem féltem, pedig az első császárom elég horror volt, nem érdekelt a rám váró fájdalom, tudtam, hogy elkerülhetetlen, azt is tudtam, hogy nem tart örökké.
Viszont az érzelmeim rendesen játszottak velem. Rettegtem tőle, hogy nem fogom tudni úgy szeretni a kislányomat, ahogy a kisfiamat. A világ legboldogabb embere voltam, hogy egy tökéletesre sikeredett kisfiú lesz egy tökéletes kislányom, imádtam már, amikor a pocakomban volt, mégis mardosott a lelkiismeretem, hogy hogy tehetem ezt a kisfiammal, hogy hozhatom ilyen helyzetbe, szegénykém, azt sem tudja, mekkora változás előtt áll...szval érzelmi hullámvasút volt. A kórházban, amikor először megkaptam a kislányomat, mellre tettem. Ő békésen simult hozzám, annyira törékeny volt, olyan békésen szopizott. Én pedig szinte bömböltem, annyira hiányzott a kisfiam, aki otthon volt a férjemmel, úgy éreztem, szinte megcsalom a kisfiam, hiszen nemrég még Ő szopizott a mellemen (kis korkülönbséggel érkeztek). Erre rettenetes anyának éreztem magaü, hogy a frissen született kishercegnőmmel a mellemen a másik gyerekemről álmodozom...brrr...nem volt jó érzés, örülök, hogy vége. Azóta eltelt lassan 3 év, a fiam lassan 5 éves, a kislányom 3, imádjuk egymást. A gyerekeim a legjobb tesók a sok marakodással együtt, mi pedig a világ legboldogabb szülei vagyunk, imádjuk a kislányunkat is, a kisfiunkat is.
Arra jöttem rá, hogy nem szabad elvárásokat támasztani saját magunkkal szemben. Az érzéseinket nem tudjuk megerőszakolni, jobban tesszük, ha engedjük átfolyni magunkon azokat, és a magunk tempójában feldolgozni a változásokat. Jönni fog a mindent elsöprő szeretet, csak adj időt magadnak!

A válaszíró 68%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/4Időpont 11-14 20:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Vajon csak a hormonjaim szórakoznak velem?
Miert tortenik ez velem ujra? Mar nincs remeny okot sem tudok hogy miert?
Lakásfelújítás terhesség utolsó heteiben, valaki volt hasonló helyzetben? Más is ilyen rosszul viselte vagy velem van a baj?
Szerintetek önző vagyok, vagy mi van velem, hogy nem akarok gyereket szülni?
Fel vagyok fazva? Vagy mivan velem? Valaki segitsen
Szegeden keresek nőgyógyászt, aki akkor is foglalkozik velem, ha nem magánrendelésben megyek hozzá?

Kérdések a Gyerekvállalás, nevelés rovatbólKérdések a Terhesség rovatból








Minden jog fenntartva © 2017, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Sitemap | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelmi szabályok | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu