Miért vágyom ennyire kislányra?

Van egy kisfiam, és most várom a másodikat, 30. hétben vagyok. Mindig is kislányra vágytam, de úgy tűnik ez nem fog összejönni (harmadikról férjem hallani sem akar) Voltunk ma játékboltba, hogy fiamnak milyen dolgok tetszenek, nézegettünk, és azon kaptam magam, hogy a kislányos játékoknál elidőzöm, szívesebben, érdeklődve nézegetem a kínálatot, az autóknál, szerszámoknál, munkagépeknél pedig szabályosan rosszul lettem, elfogott valami fura érzés, fulladás, menekülés, nem akarom érzés. Valahogy most tudatosult bennem, hogy nálunk sosem lesznek barbie babák, lányos, rózsaszín dolgok, és hogy nem biztos hogy képes leszek még éveken át csak autós dolgokról beszélni, nézni, játszani. Fizikailag fájt az egész és elkezdtem zokogni a bolt közepén, hogy miért nem lehet lányom IS?? Lehet ezek csak a hormonok a 30. hétben, vagy ez komolyabb belső lelki tusa lesz?! Szégyenlem magam, de nem tudom lekűzdeni az érzést, hogy a lányos dolgok kimaradnak az életemből....