Volt más is úgy hogy imádta az első terhességét, aztán a másodikat már nem annyira mert mondjuk jobban aggódott?

A kombinált teszted attól is lehet rosszabb, hogy idősebb vagy, és a kort is beleszámítja.

Nekem is nagyon jó volt az első terhességem, volt kis gond az elején, de semmi veszélyes. Második sajnos elment korán. És most még nem vagyok terhes, de remélem az leszek hamarosan, és már most előre tudom, hogy végig fogom aggódni, az elejét szünet nélkül.

Szerintem én is így leszek.

Első 2 terhességemmel semmi gond nem volt, imádtam, nen gondoltam a bajokra ( minimális szinten), úgy álltam hozzá miért lenne baj? Pedig 21 hónap van köztük, még emelgettem is a nagyot terhesen.

Most 3.5 éves a kicsi eldöntöttünk szeretnék mégegyet. Próbálkoztunk, késett pár napot, úgy gondoltam biztos sikerült és elkezdtem olyan szinten aggódni, hogy menni, lehajolni, egy üditőt felemelni alig mertem nehogy baj legyen. A nagyoktól szinte menekültem nehogy megüssék a hasam véletlen.

Aztán megjött, szóval nem volt min aggódni :D

De most fel is függesztettük a baba témát inkább. Helyre kell tennem magamban mi ez a hülye félelem.

Én csodálkozom magamon:

Első terhesség 6 év után, lombik programmal sikerült. Ikrek lettek, de 20 hetesen méhnyak elégtelenség miatt elvetéltem. Az egész terhességet végig aggódtam, nehogy baj legyen.

Most, fél év elteltével újra babát várok, és egyáltalán nem parázok, pedig nem problémamentes a terhességem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy a legrosszabb már megtörtént. És hiába volt a nagy óvatosság. Elfáradtam érzelmileg, úgy vagyok vele, hogy az Égiekre és babára bízom mi legyen. Nem vagyok hajlandó tönkretenni magam és a férjemet sem. Hiszek a babánkban, bízom benne és akárhogy is alakul majd minden pillanatát pozitívan szeretném megélni.