Hogyan jelentsük be a terhességet párom szüleinek?

Nézd, saját elmondásod alapján felnőttek akartok lenni és kiszakadni a gyerekstátuszból. Ráadasul anya leszel!

És megis, abban sem tudsz egyedül dönteni, hogyan jelentsd be a terhességet...nem bántasból írom, tanácsként: ITT a kiváló alkalom hogy önálló legyél és egyedül megtegyetek valamit, nem kell külső segítség egy ilyen totál természetes dologhoz mint "Magdi néni, Feri bácsi, gyerekünk lesz."

Ez ennyi.

HA ennyire probléma, akkor még nem feltétlen vagytok érettek a gyerekvállalásra.

Ha a szülök gyerkenek tartanak benneteket, akkor nem viselkedtek felnöttként. (Éppen ezért nem igazán jó a családi vállakozásban dolgozni, mert ott a szülötöl függa gyereke)

Emellett az csak kettötök dolga, hogy mikor akartok esküvöt - vagy akarok-e egyáltalán, illetve mikor akartok gyereket. Ebbe sem az anyukának, sem másnak semmi beleszólása, annak meg végképp semmi jelentösége, hogy akar-e nagymama lenni.

Semmi esetre sem a karácsonyi ünnepi ebédnél közölném velük, mert akkor mindeniki ünnepe el van rontva.

Egyébként meg elmentek hozzájuk, közlitek, hogy nyáron nagyszülök lesznek, ha hözöngenek, akkor hazamentek, amíg észrejönnek. Ha nem, akkor nem foglalkoztok velük.

Az előző válaszadóval értek egyet: érezni az írásodon, hogy gyerekként kezelnek téged, és még nem hagytak felnőni.De az felnőtt döntés volt, hogy babát vállaltatok, ehhez képest ezt a tényt közölni már igazán semmiség:)

Komolyra fordítva a szót: nekem az vált be minden olyan hír közlésénél, aminek a fogadtatásában nem voltam biztos, hogy úgy adtam elő, hogy egyszerűen nem is adtam esélyt arra, hogy kétkedéssel, borús arccal, stb. elrontsák az örömömet. Vagyis olyan ragyogó, boldogságtól sugárzó arccal, emelt fővel és a döntésed helyességében, anyai kompetenciádban magabiztosan közöld a hírt, hogy ott visszakérdezésnek (jaj, aranyom, ezt jól meggondoltátok?") helye ne is legyen!!!! Hidd el, csak ez az egy esélyed van.

Ha szinte bocsánatkérőn jelented be, mintegy szégyellve, hogy nem kérted ki előbb a véleményüket vagy épp figyelmen kívül hagytad, hogy anyósod még nem szeretne nagymama lenni, akkor semmi másra ne számíts, mint hogy a bizonytalanságodat meglovagolják az elbizonytalanító reakciókkal.

Hogy mit lehet tenni, ha a fentiek ellenére is rosszul fogadják a hírt? Tudomásul venni. Azt is, hogy ők még nem akartak unokát vagy nem tartanak titeket alkalmasnak még rá, és azt is, hogy a ti gyerekvállalásotokat semmilyen mértékben és formában nem befolyásolja az ő véleményük a dologról.

Anyus, apus nagyszülők lesztek!.

Ez nem olyan bonyolult, egy felnőtt embernek ettől sokkal fontosabb dolgokban kell egyedül döntenie!

"Kisbabánk lesz!"

Nem egy bonyolult dolog.

Ha meg nem örülnek neki, megmondjátok, hogy ezt így terveztétek, számotokra tökéletes.

Ha nem jól fogadják meg így jártak, csak veszíthetnek vele

Mindenki ugyanazt érzi ezek szerint veletek kapcsolatban, gyerekként kezelnek mert kicsit úgy is viselkedsz. Egy bejelentésnél ezerszer komolyabb döntéseitek lesznek majd a gyerkőc első pillanatától! Ha ilyen önállótlan vagy, anyósod sosem fog elismerni anyaként, minden szirszarba bele fog szólni.

Határozottság a kulcsszó. Hajrá!

Azt írod mindig megmondtad a vélemenyed, álláspontod, akkor hogy okozhat ezúttal nehézséget? Ez valóban a legkisebb dolog, bejelenteni valamit, amit már eldöntöttetek és ami már megtörtént.

Ha anyós nem örül, tökmindegy hogyan közlöd, akkor sem fog ha tortából ugorva elénekli neki a kedvenc énekese.