Normális az, hogy ennyi kétségem van a gyerekvállalással kapcsolatban?

Teljesen normàlis.Sőt!Ha ilyeneket gondolkodsz az jót jelent,készülsz a feladatra.

Az aggódás mellett B terved is van? Mi lesz, ha tényleg beteg lesz? Lesz elég pénz és idő fejlesztésre hordani? Ki fog segíteni, ha apa rájön, hogy mégsem bírja a megváltozott körülményeket? Hajlandó leszel beismerni és segítséget kérni, ha te magad jössz rá, hogy te menekülnél, hogy visszakérnéd a gondtalan életedet? Megoldásokat is gyárts a felmerülő esetleges problémákra, akkor leszel majd készen. Amíg csak azt tartod elfogadhatónak, hogy biztosan minden ideális és tökéletes lesz, máshogy nem is lehet... addig csak álmodozol. Az életben nagyon kevés tökéletes helyzet van.

Az utolso kisse eltulozta, de reszben igaza van. Amugy nem lesz olyan soha h felelem es izgalom nelkul kimondd h most! Az mindig ott lesz, de nem erdemes halogatni tul sokaig.

Normális ember pont így gondolkodik, nem csak hirtelen belevág és bele sem gondol, hogy egy ember életéért lesz felelős. Ne erezd azert furcsán magad, mert a ritka gondolkodó kivételek köze tartozol :) Az meg plane szuper, hogy az esetlegesen felmerülő problémákra megoldást is keresel. Felelősségteljes gondolkodás, jó szülő leszel!

Ha gondolod elküldöm az én kérdesem amit ugyanitt tettem fel..Hasonló félelmeim voltak..de nem lett semmi baj és nem bántam meg. Már 1 éves elmúlt.. Ez teljesen normális, vágjatok bele.