Vol már valaki több hónapig kórházban-hogyan bírtátok ki?

Kedves kérdező! Én nem voltam több hetet, csupán 1-et kiszáradással, tudom hogy nem hasonló a 2 helyzet de mégis leírom a tapasztalatomat. Egyébként nem tartottam a kórházi bentléttől mert már annyira rosszul voltam, hogy mindegy hogyan csak segítsenek és biztonságba tudhassam a babánkat. Szinte végig ágyhoz voltam kötve mert naponta 2000 ml infúzió ment le, még az ételt is a szobára kaptam pedig itt ki kell menni egy ebédlőbe az osztályon belül. Volt egy nagyon kedves szobatársam, ő szintén annyit volt bent, mint én, de a többiek folyamatosan cserélődtek. Mi csajok nem hazudtoltuk meg magunkat, óriási dumapartykat tartottunk, eltelt az idő nagyon hamar 1 nap, és mindenki ezt nyilatkozta aki ott volt. Vittem be laptopot saját felelősségre és rengeteg filmet letoltott nekem a férjem rá, és azokat nézegettem ha nem tudtam aludni fülessel, de nem volt gond az alvással mert korai ébresztő van. Arról nem is beszélve, hogy akaratlanul is felvettük a kórházi rendszert és ha lehetett volna mindenki nappal is aludt volna :-D kicsit betunyultunk, pedig volt köztünk nagyon aktív kismama is és ő is sokat pihengetett. Szóval a lényeg, hogy ne félj tőle szerintem, az egyetlen ami rossz volt az, hogy a férjemmel nagyon keveset voltunk együtt és nem aludthattam mellette, ráadásul 2 nap után látogatási tilalom lett influenza miatt. Úgyhogy ez az 1 része ami nagyon nehéz lelkileg egyébként megnyugtató volt a számomra mert nem féltem annyira, mint otthon egyedül. Sajnos van, hogy ilyen áldozatot kell hozni a baba egészségéért, na meg persze a sajatunkert de megéri mindenképp. Egyébként mindig vettem napilapot, neteztem a telefonon, olvastam de ezekre alig volt szükség, úgy eltelt az idő a csajokkal. Akik pedig cserélődtek mindig adtak valami újat, abban az volt a jó. Kitartást neked és kiváló egészséget, könnyű szülést!

32 héten fektettek be, három hetet húztam a szülésig, plusz utána voltam bent még majdnem négyet a babával. Március 31-én mentem be és május 14-én haza. Volt laptopom, mobilnetem, olvastam, meg egy csomót beszélgettünk a szobatársakkal, kivasaltuk egymás haját stb. A koraszülött osztályon már lassabban telt az idő.

Ja, és közben otthon volt a két évesen, szegény férjem néha azt sem tudta, hogy hol van, vállalkozó, egész nap dolgozott, napközben a fiamra anyósom vagy anyám vigyázott, néha a férjem azt sem tudta, hogy hol hagyta éppen. Este viszont mindig hazavitte, vacsoráztak, megfürdette, mese alvás, plusz hétvégén, amíg nem szültem meg, az orvos engedélyével én is hazalógtam.

Ilyenkor gondolj a születendő babára, hogy ez az ő érdekében van. Szobatársak, sorstársak biztos vannak. Mi nagyon sokat röhögtünk.

2 hónapja vagyok kórházban, és a szülésig maradok. Ez van... A gyerekemért küzdök... 22 hkm

Kereken két hónapot voltam bent szules előtt harmasikres terhesség miatt. Semmi bajom nem lett volna, ha a fiunk nem vár otthon, de megértettem, hogy miért szükséges. Próbáltam a maximumot kihozni a bent létből, rengeteget nevettem, az osztály mókamestere voltam . Mindig azt mondták, hogy ennyit itt még anyuka nem nevetett. Mondjuk nekem nem kellett feküdnöm. A fiúnkat minden nap hozták be pár órára, pedig majdnem egy órányira lakunk a kórháztól. 3 hete pedig a koraszülöttön vagyunk. Nah ez mar megvisel, de csak azért, mert a kislányunk beteg és nem tudják, hogy mi a baja és mellette el kell látni a két fiamat is. Engem is újra kellett műteni komplikációk miatt, de a jókedvemet így is próbálom megtartani. A legfontosabb, hogy a humora ne hagyja el az embert. A saját nyomorunkon nagyon jókat nevetünk a szobatarsammal. Csak így lehet ép esszel túlélni.

31 hetesen fektettek be két ujjnyira nyitott méhszájjal, ott lassan telt az idő nagyon, a 35.héten szültem, ráadásul a legrosszabb az volt, hogy ott laktunk a kórház utcájába, és nagyon hazavágytam, láttam a házunkat a szobám ablakából, de nem lehettem otthon :'( átvittek másik városba, amikor megindult a szülés, a kora osztályon sokkal gyorsabban telt az idő, nagyon jókat nevettünk a lányokkal, tartottuk egymásban a lelket, és nem is volt nagyon időnk elcsüggedni, tarts ki, hidd el, megéri! ❤