Őszintén! Nálatok mennyire vette ki apuka a részét a "várandósságból"?

Nálunk maximálisan. Gyerekszobát festett, bútort szerelt, ruhákat vett velem, eljártunk együtt mindenféle felkészítőre, hosszabb utakon pedig felolvastam neki mindenféle cikkeket és könyvrészleteket a témában. Ezen kívül minden este elmeséli a hasamnak, hogy mik történtek velünk aznap... :)

DE!!! Az én párom itthonról dolgozik és nem is látástól mikulásig. Pont tegnap volt egy beszélgetésünk arról, hogy milyen hihetetlen szerencsések vagyunk mindannyian, hogy az életünkbe mindez belefér.

Egyik ismerősöm férje rendes munkaidőben dolgozik, és szomorú is amiatt, hogy nem tudja úgy és annyira átélni a várakozást mint az anyuka. De a maradék szabadidejében ő is eljár vele workshop-okra, előadásokra, megteszi amit tud és nagyon aktívan érdeklődik.

Melózik, te meg valszeg nem.

Ha meg nem lenne pénze, elhagynád

Minden vizsgálaton ott volt (a laboroknál is), úgy igazította mindig a munkáit. Nyilván ez lehetőség és akarat kérdése is egyben. A hasamnak mesélt a végefelé, beszélt a munkatársaknak, családnak a terhességről, magzatról. Benn volt a szülésen és a kórházban is családi szobát akart feltétlenül, hogy ott lehessen. Terhesség után ez nem változott.

Nekünk minden ismerősünk így viszonyult a feleség terhességéhez és a közös gyerekhez, de nem tudom, máshol hogy szokás, nyilván a baráti köre az embernek hasonlít gondolkodásmódban általában az emberre, szóval ez nem releváns.:)

Először is gratulálok! :)

Nálunk is férjem festette a babaszobát, amennyire tudtam segítettem neki. A babaholmikat (babakocsi, kiságy, ruhák stb.)én kinéztem a neten és együtt mentünk a boltba megnézni és megvenni. Az orvosi vizsgálatok, ultrahangok nagyrészére is jött velem, mivel magánorvosom volt, így estére kaptunk időpontot, viszont vérvételre vagy védőnőhöz nem tudott jönni, mivel azok délelőttre estek. Én is dolgoztam 37. hétig, nekem is alig maradt szabadságom, ő is a szülés utánra tartogatta inkább. A hasamat állandóan puszilgatta, simogatta. Velem volt végig, nagyon várta a babánkat ő is. Nagyon szereti a babánkat, sokat játszik vele, tanítgatja, segít megfürdetni őt, éjjel ő is felkel hozzá velem együtt. Pedig rengeteget dolgozik reggel 6-kor megy el és este 7-re ér haza. Viszont ha már most nem nagyon segít a párod, lehet rosszabb lesz később. A gyerekorvoshoz szintén én viszem, hiszen férjem dolgozik. Én követem nyomon a babánk fejlődését, hogy mennyit tud, mennyit hízott, én szoptatom. Szóval én úgy érzem ilyenkor marad az anyuka leginkább egyedül, mert ugye apuka dolgozik egész nap és estére marad 1 órájuk közösen amikor segít lefürdetni, játszik vele, de minden más az anyukára marad.