Más is érezte magát depressziósnak a terhesség elején?

Lehet, hogy csak a hormonok, de ha ez tartósan fennáll vagy úgy érzed, súlyosnak mondható, mindenkepp fordulj szakemberhez. Nem szégyen, hidd el. Amit érzel, tulajdonkeppen normális, csak nálad valamiért súlyosabban jelentkezik. Én azért voltam borzalmasan kiborulva, már-már depressziós, mert a pozitív teszttő fogva szinte rögtön elkezdtem hányni, és nem is múlt, sőt, rosszabbodott a 12.hétre. Utáltam az egészet, már tényleg olyan gondolatok voltak a fejemben, hogy bárcsak elmenne a baba. Tudom, gáz, de ez van. Rosszul éreztem magam a gondolataim miatt is. A 18 hetes uh-n meghallottam a szívdobogását és megtudtam, hogy kislány és valami olyan boldogság öntött el, hogy minden kétségem elmúlt, egyszerűen beleszerettem a gyerekbe és többé sem negatív gondolataim, sem rosszulléteim nem voltak többet :)

Ez elég sokmindenkivel előfordul. Tombolnak a hormonok. Ugyan én depressziós nem lettem, de nagyon sokat sírtam totál semmiségeken. Biztos, hogy ki fogsz ebből jönni. Sokan mondják, hogy majd ha meghallod a babád szívdobogását.. persze, csodálatos, de engem jobban megérintett amikor 11 hetesen elmentem ultrahangra és pörgött-forgott a kis pocaklakó teljes emberformával már :) ott kezdtem el felfogni mi is történik és azóta mindig csak várom az újabb ultrahangot, hogy lássam mennyit fejlődött. Csodálatos dolog ami történik veled, próbáld meg a negatív gondolatokat száműzni és csak a pozitívra gondolni. Menj el egy bababoltba nézelődni. Gondolkodj neveken. Nézegess babaágyakat. Fiút vagy inkább lányt szeretnél? Kistesóról mit gondoltok? Ne a munkára gondolj. 3 évig ráérsz még vele. Lehet vissza sem akarsz majd oda menni. Akár olyan tanfolyamot is elvégezhetsz ezidő alatt, ami jobban érdekel. De most az a legfontosabb, hogy lesz egy kisbabád. Ez a legnagyobb boldogság az életben, majd meglátod :)