Azok a kismamák akik nagyon szerettek volna lány gyermeket, de kiderült az ultrahangon, hogy kisfiút várnak, emiatt szomorúak lesznek vagy amikor már megszületik ugyanúgy szeretik a picit?

Én mindig csak lányokat akartam. Az elsőm kislány lett, persze baromi boldog voltam. Így, hogy már volt egy lányom, pláne nem akartam fiút, én már lányos anya vagyok, maradjon is így. A másodiknál úgy mentem be az ultrahangra, hogy jaj, csak ne legyen fiú, lány legyen. Az első egy percben közölték, hogy fiú. Megdöbbentem, aztán elkezdtem vigyorogni, és baromira örülni, hogy fiam lesz :D komolyan, egyetlen pillanatig nem voltam csalódott, valahogy azonnal átkapcsoltam. Most itt alszik rajtam, 5 hetes. Természetesen imádom, már azelőtt imádtam, hogy megszületett, azóta meg teljesen odavagyok, a legcukibb kisfiú a világon. És nem, nem akarom egy kicsit sem, hogy lány legyen :)

Van mar egy lányunk es eg fiunk. Most vagyok terhes a 3. babával , es valahol legbelül kislányt szerettem volna. Amikor az uh-on mondta a nő hogy kisfiú, akkor Raneztem a ferjemre, es csak vigyorogva annyit kérdeztem hogy kisfiuuuuu??? 😃 utána meg vagy 10x megkérdeztem, de vigyorogtam megállás nelkul ☺️

Én kisfiút szerettem volna meg a férjem is, a 18. hetin közölték, lány lesz. Kicsit sírdogáltam de utána átkapcsoltam. Imádom a kis kópét azóta is, már 9 hónapos igazi kis anyuci pici babája. :)

Mirekiértünk a rendelőből már úgy beszéltünk róla mint kisfiúnkról. Legközelebb a napokban merült fel újra a kuslány téma mikor a tesótervezésről beszéltünk és megkérdeztem a férjemet, hogy lányt vagy fiút szeretne inkább. Ô lányt szeretne én már inkább fiút. Nem mintha kívánságműsor lenne, de lesz ami lesz, imádni fogjuk, mint a bátyját.