Ti hogy viselitek a terhességi tüneteket?

Nekem vészes hányásom volt a 8. héttől a 15. hétig, napi 10-20 hányással. Amíg ez nem múlt el, addig semmilyen várandós tudatom nem volt, inkább betegnek éreztem magam.

Először is, kitartás. Az első trimeszter szívás, de el fog múlni. Tudom, hogy nagyon messzinek érzed még, de el fog menni az a pár hét. Én csak most nem rég evickéltem ki belőle, a 12. héten még annyira szarul voltam, hogy itthon kellett maradnom, a férjem itatott, mint valami csecsemőt, feküdtem egész nap, és lavórba hánytam még a nyálam is. Elhiheted, nekem sem az volt az ágyról lelóggó fejjel hányás közben az első gondolatom, hogy tökre megéri. Aztán a 13. hét első napjától huss, semmi bajom. Ha már van UH kép, sokkal elviselhetőbb. Ha hallod verni a szívét, abba az emlékbe jól belekapaszkodsz, és attól nekem élővé vált az egész helyzet. A 12. hetes UH-ra elvergődtem, őszintén nem tudom, hogyan nem hánytam végig, de valami olyan csoda volt, hogy akkor meg azt nem tudtam elképzelni, hogy hogyan ne érné meg. Szóval meglesznek a hullámvölgyek mellett a szárnyalós pontok is, és szerintem a gyereknevelés is ilyen lesz. Néha tépjük majd a saját hajunk, hogy visszaadom ezt a csemetét, máskor meg ott fogunk bőgni az ágyuk mellett, amíg alszanak, hogy milyen hihetetlen szerencsések vagyunk.