Eddig akartam, most rámtört a rettegés. Lehetek ennek ellenére jó anya?
31 éves múltam és a férjemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk kisbabát. Két próbálkozós hónap van a hátunk mögött amik negatívak lettek. Most furán kezdtem el erezni magam, végülis pár nap múlva kellene, hogy megjöjjön, szóval simán lehet, hogy a menstruáció "előszelét" érzem csak, de belémhasitott egyfajta rettegés attól, hogy mi van, ha most összejott és terhes vagyok. Hogy ez mekkora felelősség és hogy én készen állok-e egyáltalán rá. Hogy nem akarok rosszul lenni és fizikailag a béka feneke alá kerülni jobb esetben hetekre, rosszabb esetben hónapokra. Hogy tudok - e ilyen gondolatok mellett jó anya lenni majd. Mondtam a férjemnek ezeket és azt mondta, hogy de hát ezt akartuk, gyereket szeretnénk és ez az élet rendje, ne féljek, mert ő itt van és ha lesznek is nehéz időszakok, itt lesz velem és segít! Egy tökéletes házasság a miénk, ha lehet ezt mondani. Persze voltak nálunk is mélypontok, de mindig helyén tudtuk kezelni a dolgokat. De most iszonyúan félek.
Voltatok ti is így? Mi segített? Legyszi mellozzetek azokat a gondolatokat, hogy "Ha így állok hozzá, még nem értem meg egy gyerekre" és hasonlók, mert mindenképp szeretnénk egy babát!
Köszönöm!
Jaj köszönöm, hogy biztattok és nem leszoltok emiatt, ez nagyon jól esik 😘! Egyébként azért is félek ám, mert sosem voltam az a meglátok egy kisbabát és elolvadok típusú nő. Aztán a családban mindenki furán néz rám emiatt. De valahogy sosem érdekeltek a gyerekek, sőt, míg a férjemet meg nem ismertem, meg mertem volna esküdni, hogy nekem sosem lesz gyerekem, mert nem akarok.
És a gyerekes barátnők is mondják, hogy hát azért nem egy leány álom az egész, mert hányszor akasztja ki őket a gyerekuk, én meg alapból sem vagyok egy türelmes ember, szóval jah. Hát mindegy, pár napon belül kiderul, hogy mi a szitu.
Ugyan, szuper anya leszel. Gondolkodsz, ennyi. Én 22 hetes várandós vagyok most, egy barátnőm most szült, mikor elmesélte hogy milyen volt hazajöttem a férjemnek mondtam hogy: én ezt nem csinálom, nem szülök. Rám nézett röhögve hogy ezzel minimálisan elkéstem.
De viccen kívül naponta többször átfut az agyamon hogy biztos jó leszek-e? Biztos mindent meg tudok neki adni? És nekünk se sínyli meg a hazassagunk? ... aztán eszembe jut hogy “dehát 12 éves koromban a hörcsögömet is elvesztettem valahol, egy babával mit tennék”... szóval tiszta hülyeségek.
Nekem inkább az a gyanús aki nem aggodalmaskodik. Szerintem az nagyjából nem fogja fel a dolgok súlyát és majd egyszercsak pofán vágja a valóság.
1. Vagyok. Nekem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt csecsemő a kezemben a sajátom előtt. Én se olvadtam el tőlük. De ez össze is függ mert ha nem ismered őket, nem tudod, hogyan lehet velük beszélni, milyenek.
De ez kialakul. Nekem rögtön nagyon megtetszett a kisbabám.
Viszont a terhességem alatt voltak kétségekkel teli időszakok, igaz nekem inkább a 3. trimeszterben
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!