Akik nem akartak tudni a baba nemet elore, azok miert nem?

Mert teljesen mindegy volt. Jó kis meglepetés volt, végig meg voltam győződve róla, hogy lány lesz, de fiú :)

Egyébként nem egy eset volt az ismeretségi körömben, ahol tudták előre a baba nemét, jól be is vásároltak az aktuális színből mindent, aztán mikor kibújt a gyerek kiderült, hogy mégse az, amit az UH-n mondtak...

Most tervezzük a tesót és megegyeztünk a férjemmel, hogy nem fogjuk megkérdezni. A sógoroméknál szeptemberben születik a második fiú. Mindenki azon kattogott, hogy milyen nemű lesz, lesz-e végre kislány (2 generáción át csak fiúk vannak). Nekem ez nem hiányzik.

A másik, hogy a mai mindig mindent azonnal tudunk világban jól esik kicsit izgulni. Mivel nekünk mindegy, hogy fiú vagy lány lesz és befolyásunk sincs a dologra.

Mivel a fiamról bőven maradt holmi, főleg uniszex dolgok így amiatt se aggódok, hogyha a tesó kislány lesz majd várnia kell 1-2 hetet a habos babos rózsaszínig (amivel mellesleg a nagynéni biztos nagy örömmel fog készülni, hisz ő az egyedüli aki a családban kislánnyal büszkélkedhet)

Már beszélgettem erről 1-2 emberrel és mindenki üdítő, jó ötletnek tartotta.

Mert nagyon sok olyan eset volt a környezetemben, ahol jó dokik jó géppel végig elnézték a baba nemét, lánynak mondták, és mégis fiú lett. Ami nyilván nem baj.

Az viszont nagyon rossz, ha már a nevén szólítod, anyagilag sem játék egy babakelengyét habos-fodros dolgokból összeállítani, és aztán vagy újat venni mindenből, vagy három hónapon át ilyenekbe öltöztetni a fiút. Nem tragédia egyik sem, csak nem láttam értelmét.

Úgy voltam vele, hogy ha a doki mond valamit, akkor is kétesélyes a dolog, vagy eltalálja, vagy nem, vagy fiú lesz, vagy lány, de óhatatlanul hatással van ránk az, amit mond, és attól kezdve úgy gondolunk a babára. Ha meg nem mond semmit, akkor később tudjuk meg ugyan, de akkor biztosra.