Kismamák, mik a tapasztalatok a tömegközlekedésen?

41 hét alatt 2 (!) ember adta át a helyét pedig minden nap buszoztam. Mindketten középkorú hölgyek voltak. Volt aki felfutott előttem a buszra, hogy az egyetlen helyre leülhessen sőt olyan is volt amikor mentem egy helyhez és a fiatal nő hirtelen bevágódott előttem és leült pedig tisztán látta a pocakom. Engem is rendszeresen nézegettek viszont. Nekem is a férjem viselte ezt nehezen ha együtt mentünk, hogy mennyire bunkók az emberek, én megszoktam igazából, hogy nem számíthatok empátiára. Teszem hozzá, sosem voltam az aki elvárta a helyet és nem hesszeltem másokat, hogy vegyék észre magukat de jól esett volna a 40 fokos buszon a 40. héten leülni.

Mondtam is a férjemnek, hogy amíg nincs kocsi nincs kistesó mert ezt mégegyszer nem csinálom végig.

Naponta ketszer buszoztam atszallassal (osszesen 4 busz/nap) szulesig es kb 5-10 alkalommal adtak at ulohelyet, de inkabb az 5 fele kozelit a szam, mint a tizhez.

Az inkabb elofordult, hogy volt ures hely es felszallaskor eloreengedtek, igy en ertem oda hamarabb. De ez sem altalanos volt, csak gyakrabban elofordult.

Amugy ha akartak is atadni helyet, akkor tobbnyire idosebb nok, bacsik, egy alkalommal pedig egy ferfi, aki ket bottal kozlekedett. Termeszetesen visszautasitottam, de az annyira kellemetlen szituacio volt (a botos ferfi eroskodott, en meg mondtam, hogy ne vicceljen, en konnyebben allok, kapaszkodok), hogy vegul harman is felalltak inkabb a ferfi helyett.

En kb erre szamitottam, mert latom, hogy mas kismamaknak/idoseknek is ritkan ajanlanak helyet. Plusz nekem keson latszott a pocakom, nem is volt nagy, mondjuk szuk ruhakat hordtam es azert a vegen mar latszott elegge. De megsem volt olyan “latvanyos”.

A fiatalok/kozepkoruak azt sem latjak hogy ki all mellettuk, 90% telefonozik.