Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Vetélés, missed ab » Vetélés után hogyan tovább?

Vetélés után hogyan tovább?

Figyelt kérdés

29 éves vagyok; tavaly december közepén volt egy spontán vetélésem a 10. héteb. Nagyin nehezen viseltük, és még 3 hónap után is sokat gondolok rá, és nem tudom feldolgozni. Vannak olyan napok, amikor könnyebb, és el tudom fogadni, de van, mikor órákig sírok miatta. Nehezíti a dolgot, hogy munkanélküli vagyok, sokat vagyok itthon egyedül. A párom dolgozik, ő legalább egy kicsit eltereli így a figyelmét. Én is keresem a munkát, de egy kisvárosban ez nem könnyű. Szeretnénk majd másik babát, de félek is, hogy mi lesz, ha őt is elveszítem. Fizikailag már jól vagyok, de lelkileg nem tudom feldolgozni, ha látok egy kismamát, vagy látom a közösségi oldalakon a korombeli párok pici babáit. Hogy tudnám ezt lelkileg is feldolgozni?

#vetélés

2015. márc. 8. 08:18

1/8 anonim

válasza:

35 éves vagyok, tavaly szeptemberben született meg a fiúnk. De előtte egy évben kétszer vetéltem el. Borzasztó volt. Nagyon vártuk hogy szülessen babánk. Tudom miről beszélsz, Átérzem, sajnálom. Nekem a párom sokat segített lelkileg, de úgy éreztem hogy ezt nekem kell leküzdenem. Próbáltam csak a jövőre koncentrálni, hogy akkor is lesz egészséges babànk. A második alkalommal is rettegtem, stresszes voltam, 6 héten sajnos....

A harmadik terhességnél teszteltem, másnap doki, es onnan nem mentem dolgozni. 4 héttől otthon pihentem tényleg! A párom sokat segített, háztartást ő vitte. Drukkolok! Ne add fel!

2015. márc. 8. 10:21

Hasznos számodra ez a válasz?

2/8 A kérdező kommentje:

Köszi szépen a biztatást, és gratulálok a kisfiadhoz! Nekem is sokat segít a párom, de tudom, hogy magamban kell ezt helyretennem. Remélem, hogy hamar túllépek rajta, és készen fogok állni egy másik babára, de még nem megy :(

2015. márc. 9. 11:20

3/8 anonim

válasza:

Nekem december 4-én volt a műtétem, nagyon összetörtem. Egy hónapja újra ráálltunk a babatémára. Nagyon örültem neki, csak így tudok túllenni a dolgon. Nagyon bíztam ebben a hónapban, de megjött, és megint magam alá kerültem 1-2 napra. De majd a következő hónap...engem csak ez éltet. Nagyon nehéz, főleg, hogy nekem van egy munkahelyem, ahol nagyon nem szeretek lenni, alig várom, hogy jöjjön a bébi, azonnal elmegyek onnan.

2015. márc. 9. 20:57

Hasznos számodra ez a válasz?

4/8 anonim

válasza:

Nagyon sajnálom!

Nekem két vetélésem volt tavaly fél éven belül.36 éves vagyok,nagyon akartuk a babát.Az első után kiakadtam teljesen,nem is gondoltam hogy történhet velem ilyen szörnyűség.

3 hónap múlva megint terhes lettem,ikrekkel.Nagyon örültünk,de kiderült hogy üres mindkét petezsák.Életemben nem hallotam ilyenről. 5 orvosnál voltam,húztam az időt,abban bíztam hogy csak picik és nem látszik az uh-n.Borzasztó karácsonyunk volt,két ünnep közt műtöttek.

Most ugy érzem feladom,nem birnám ezt még egyszer végigcsinálni.Párom győzköd,de nem akarok terhes lenni.

Pedig már nincs időm,de annyira félek...

2015. márc. 10. 05:18

Hasznos számodra ez a válasz?

5/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm a biztató szavakat. Sajnálom, hogy ilyen sokan vagyunk így, de remélem, hogy hamarosan valóra válik mindőnk álma, és kezünkben tarthatjuk a babánkat! (Bezzeg aki nem akarja..., vagy aki elveteti... Na de nem ítélkezem senki felett, meg nem is akarok.) Nekem még úgy érzem kell egy kis idő, pár hónap még, mert lelkileg még nem erősödtem meg. :(

2015. márc. 10. 16:40

6/8 anonim

válasza:

Szia! 34 éves vagyok, van egy kislányom, és még egy, akit elveszítettem, középidőben. Olyan törés volt az életemben, hogy azt hittem, nem bírok belőle felállni. Ilyen fájdalmat életemben nem éltem meg, ma sem tudok nagyon úgy beszélni a történtekről, hogy ne keserednék el.

A velem, velünk történtek feldolgozása olyan nehéz volt, hogy kimerültem benne. szeretnék feltöltődni, szeretnék élni egy kicsit, mielőtt azt mondanám, hogy vállalom. De lesz. és NEKTEK IS!!!!!

2015. márc. 10. 19:17

Hasznos számodra ez a válasz?

7/8 anonim válasza:

Sziasztok en 27eves vagyok. En mult evben estem at a muteten augusztusban 9.heten. Az elso baba lett volna. Megallt a fejlodesben.. Ezt a kerdest en is sokszor feltettem/felteszem....hogyan tovabb,mikor lesz mar jobban a lelkem,miert utalok mindenkit akinek kisbabaja van,nekem miert kellett ezen atesnem? Es meg sorolhatnam. 3 honapot kihagytunk az ab.utan es azota sem sikerul teherbe esnem. Minden sikertelen honap kinszenvedes. A rokonok nem tudjak kezelni azt ami velunk tortent. Ugy csinal mindenki mintha semmi nem tortent volna. En szivesen beszelem ki magambol a problemakat igy meg nehezebb hogy csaladon belul zart ajtokat talalok,mert nem tudjak hogyan kezelni. A mutet utan sokszor megkaptam,h ne sirj lesz majd masik. Na erre inkabb nem irom le mi volt a valaszom,de cinikus az biztos. Hogy lehet ilyenkor ezt mondani nem?Szerencsere van par baratom akik vigaszt nyujtanak es ha meggyengulok lelkileg hozzajuk fordulok. Persze ez nem jelenti h tulteszem magam,de legalabb nem egyedul kell. Persze parom is segit ahol tud ,de o mas felfogasu kicsit. Csak elore tekint. Irigylem is ezert neha. Meg nem tul jo a beszelokeje,magaba intezi a dolgot. Igy marad a megerto baratno pszihologus helyett. Neha tenyleg azt erzem h megbolondulok ebbe a temaba.Bizonyos szempontbol megvaltoztatott mar nem vagyok az aki regen. Persze probal az ember pozitiv lenni de ez igen nehez... En azt tanacsolom keress te is olyat akivel tudsz errol szemelyesen beszelni. Engem atlendit a mely pontokon es ahogy telik az ido egyre konnyebb lesz. El nem felejted,de konnyebb lesz elviselni.

2015. márc. 11. 15:55

Hasznos számodra ez a válasz?

8/8 anonim

válasza:

Szia. Nekem 3 éve , juniusban volt egy vetélésem, 8 hetesen nem volt szivhang , megműtöttek. Nem csüggedtem , persze fájt , de ugy gondoltam , ez bárkivel előfordulhat,elfoglaltam magam , hogy minél kevesebbet gondoljak rá. 3 hónap múlva ismét terhes lettem, biztos voltam benne , hogy nem lesz gond, 12 heti uh rendben volt, örültem , hogy sikerül. Aztán a 19.heti Uh-n nem volt szivhang. Közölték , hogy már 3 hete halott. El sem tudom mondani milyen állapotba kerültem. Nem érzékeltem a külvilágból semmit ,megszültem a halott babát karácsony előtt 3 nappal. Hazamentem , hisztiztem , üvöltöttem , azonnal másik gyereket akartam. Egy évbe telt mire volt nap , hogy nem sirtam. Az eset után másfél évvel éreztem magam képesnek egy újabb terhességre. Rettegtem , pánikbeteg lettem és el is veszitettem 7 hetesen spontán. Rájöttem , hogy még nem vagyok túl a 19 hetes vetélésen és segitség nélkül nem is leszek , egyedül nem tudom feldolgozni. Mai napig nem birok ránézni egy újszülöttre , mert mindig az enyém jut eszembe. Ha úgy gondolod kérj segitséget barátoktól, mert minnél többször elmeséled és kibeszéled magad annál könnyebb lesz , beszélj róla minél többet, ha kell keress fel egy szakembert. És bizz benne , hogy sikerülni fog (sajnos ez nekem nem ment).

2015. márc. 12. 15:33