Letudnátok írni részletesen kinél hogy zajlott le a vetélés!? Minden esetben műtét a vége?

Nekem nem kellett a műtét 5+4hetesen mondta az orvos,hogy elhalt és kezdd felszívódni.

Abba kellett hagynom az utrogestant (bár mindegy volt amugyis barnaztam vereztem) aztan úgy rendesen elkezdtem vérezni

Azt mondta verzed utan menjek vissza (ez 6-7nap volt de intenzíven 2 nap)

Vagy ha hoemelkedest/lázat tapasztalok vagy eros fájdalmakat,akkor irány az ügyelet.

De kitisztultam, azért rá 1 hétre még megézett, akkor már látszódtak a tuszok. De azt az 1 ciklust kihagytuk. A kovetkezoben jott a baba. Most vagyok vele 28hetes

Utolsó vagyok

Sajnalom, sztem nem lett ott csoda.😢

Ne félj a műtéttől! Nekem 7.héten görcsölt a hasam és jött meg rendes vérzéssel, a kórházba menet már elbúcsúztam tőle, mert tudtam, hogy ennek a terhességnek vége. AZt hittem doki megvizsgál és hazaküld, hogy majd menjek vissza 1 hét múlva ellenőrzésre. Már egyértelmű volt, hogy nem marad meg. (éreztem is, meg a vérzés mennyisége, darabossága)... Lesokkolt a doki mikor befektetett a kórházba, 2nap megfigyelésre, majd missed abra. A nővérek és a vizitelőorvosok nagy része bunkó volt "minek menstruálok én itt kórházi körülmények között, miért nem otthon vagyok stb..." Nagyon nehéz két nap volt, mert én is szívesebben csináltam volna végig otthon, fájdalmat elviselve, s nem begyógyszerezve koloncként a kórteremben. Viszont a műtét nem volt rossz. Nem írhatom ezt, hiszen egy negatív eseményről van szó, de tényleg a két napi kórházban, fekvés, sírás alázás, volt a legrosszabb az egészben (egyébként nem is szokták ilyen miatt befektetni az embereket, reggel bemész, műtenek, 5óra megfigyelés, hazaküldenek. vagy ha nincs kinyílva a méhszáj akkor tágítanak emiatt előtte este be szoktak fektetni)... Szóval maga műtét nem volt fájdalmas, megterhelő, semmi egyéb... Sőt utána a megfigyelés időszakban amikor kezdtem magamhoz térni, kifejezetten jóleső megkönnyebbülés volt a méhemben. Olyan meleg mély nyugalom áradt szét bennem. Nagyon örültem, hogy 15perces műtéttel vége lett az egésznek, s nem kellett hetekig véreznem, s aggódnom, hogy kitisztulok-e.

Szóval tényleg ne félj ha műtétre kerül a sor! Nem at mondom, hogy ez az eljárás a bevett, nem is tudom miért alakult így velem, de már cseppet sem bánom. Ez fél éve történt, utána alig vártam hogy a 3ciklus kihagyás leteljen, s próbálkozhassunk újra. Mire letelt a ciklus, már nem vágytam annyira rá, s most fél év elteltével egyre jobban félek. Nem vagyok felkészülve még egy újabb vetélésre. (prsze nem így kell felfogni, de most így érzek)

Az első vetélésem majdnem 14 hetes terhességgel,mivel spirál volt feltéve nem is gondoltam,hogy terhes vagyok ,mivel a vérzésem nem volt rendszeres.De kezdtem aggódni ezért bementem az orvoshoz pénteken ,hüvelyi ultrahangot csinált,hogy látja e a spirált.Szombat éjszaka elkezdtem erősen vérezni ,és rengeteg vérrel de vasárnap délutánra mire bekerültem a kórházba azt mondták nekik már semmit nem kel csinálni és már haza is küldtek.

Második vetélésem ,ekkor 9 hetesen jelentkeztem először,az orvos akkor az ideg állapotomra hivatkozva el akarta vetetni,mondtam NEM !Rá 3 héttel elkezdet folyni a magzatvíz,mentő kórház.ultrahang ,Az orvos azt mondta a baba még él de mivel nincsen folyadék amiben fejlődjön koraszülésnek minősíti és másnap kikapar