Autisták, Aspergeresek, én is ez lehetek?

Már régóta nagyon visszahúzódó magamba zárkózó 'életmódot' élek. Csak neten tudok érdemben kicsit kommunikálni, de leginkább egyedül szeretek lenni, és kreatív hobbijaimnak élni. 40 éves vagyok, s sohasem volt valós párkapcsolatom, nem is igazán tartok erre igényt úgymond. Nem érzem azt, hogy az emberek megértenek. Eddig legjobb és egyedüli barátaim - akik meg is értettek engem - mindketten aspergeresek, illetve autista jelleggel bírtak. Sok diagnózist kaptam, de egyik sem igazán illik annyira rám. Hogy nem vették ezt észre... képeket szeretek nézegetni. Nem tudok 1-nél több emberrel 1 szobában meglenni. Én Aspergeresnek érzem magam, és nem azért mert ez 'divatos' vagy nem tudom, hanem mert így érzem. Szívesen barátkoznék Aspergeresekkel, Autistákkal. Hiányzik az emberi kapcsolat azért. Hazudni nem tudok igazán, nagy az igazságérzetem. Nincs diagnózisom, hogy Aspergeres lennék. Szerintetek...? És ha az vagyok, akkor meddig kell szenvednem az 'átlag' emberek megnemértettségétől, hogyan tudnék valahogy beilleszkedni, vagy ez teljesen kizárt. Úgymond teljesen antiszociális vagyok. Köszönöm, ha írtok, válaszoltok. 40 éves nő vagyok. Szenvedek attól, h senki nem ért meg "csak" a szerelmem.