Rád, mint fiatal, értelmes nő, jellemzőek ezek?

Értelmesnek tartom magam/tartanak, és pont ezért tudom hogy nem vagyok különleges vagy más csak annyira mint az összes többi ember a világon. Spirituális sem vagyok, sőt kifejezetten két lábbal a földön járok, nem érzem kényszeres szükségét a folytonos önreflexiónak, amit manapság sokan folyamatosan művelnek spiritualitás mögé bújtatva. Ez az önző individumcentrikus világ eredménye. Persze néha kell, ha az ember hibázik vagy úgy látja, hogy rossz irányba megy az élete, de nem fogok a kardomba dőlni, ha 1 hétvégén nem csinálok semmi produktívat. Spiritualitás jelentheti a vallást/hitet is, nekem az a tudományban van, nincs szükségem semmi másra.

Nem hinném hogy a pszichológus bármiféle mentális betegséget megállapítana, bizonyos jellemvonásokat valószínűleg összekötne múltbéli negatív eseményekkel, de ezzel én is tisztában vagyok.

Kezdjük a kérdés címével.

Fiatal – Ahogy vesszük. 31 éves vagyok, egy 60 éves valószínűleg azt mondaná rám, hogy piszkosul fiatal vagyok, de egy tizenéves szemében biztosan nem vagyok az.

Értelmes – Igen.

Nő – Ha feminin a belsőm és feminin külsőre vágyom, annak számítok? Nem tartom magam se férfinek, se nőnek, bár testileg eléggé hajazok az előbbire (sajnos).

„Nyitott vagy a világ dolgaira.” – Igen.

„Spirituális vagy.” – Két lábbal a földön járok és annak hiszek, amit az öt érzékszervemmel felfogok a világból. Nem vagyok vallásos (agnosztikus nézeteket vallok) és nem hiszek a természetfeletti dolgokban. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit jelent a spiritualitás, de azt hiszem, nem vagyok az.

„Foglalkozol azzal, hogy a tested-elméd karban tartsd. (akár sport, meditáció, stb.)” – Igyekszem.

„Értelmesnek tartod magad.” – Igen. De más kérdés, hogy mi vagyok és hogy minek tartom magam.

„Figyelsz másokra, és úgy érzed, a többi ember képtelen ilyen figyelmet irányítani feléd.” – Igyekszem odafigyelni másokra, de nem mindig sikerül. Akik közel állnak hozzám, azok általában jobban figyelnek rám, mint én rájuk. Sok emberen viszont azt látom, hogy a legkevésbé sem figyelnek oda embertársaikra (és nem csak rájuk, hanem úgy általában a környezetükre sem). Nem azért, mert képtelenek rá, hanem mert egyszerűen nem érdekli őket. Magasról és telibe... érted. Szerintem mindenki képes odafigyelni a másikra, csak a legtöbb embert ez egyszerűen hidegen hagyja.

„Másnak érzed magad. Nem (csak) azért, mert másféle ruhában jársz, vagy egy különleges tetoválás van rajtad, hanem olyan »igazi« más vagy.” – Figyelj, transznemű vagyok, szerintem ez elég ok arra, hogy másnak érezzem magam. De én azt vettem észre, hogy a transzok között is fura vagyok. Sehova nem illek be. Bizonytalan vagyok a nemi identitásomat illetően. Nem tartozom egyik oldalhoz sem, közben azt érzem, hogy döntenem kellene. Amúgy külsőre meg pont az a tipikus szürke egér vagyok, semmi feltűnő, se tetoválás, se piercing (mondjuk azt pont akarok majd), még fülbevalóm sincs, szóval azt hiszem, hogy én vagyok a „belülről más” ember tankönyvi definíciója.

„A gyakorin csak azért vagy itt, mert keresel egy bizonyos dolgot, a többi számodra csak zaj. Lehetőségeket keresel.” – A gyakorin azért vagyok, hogy elolvassam a legújabb kérdéseket és szörnyülködjek azon, hogy mennyi ostoba ember van, majd ismételten megállapítsam, hogy a világ megérett a pusztulásra. Vagy épp kiírom, ami bennem van (mint például most is), nagyon ritkán pedig hogy segítsek valakinek. Lehetőségeket nem keresek, párkapcsolatra teljesen alkalmatlan vagyok (párkapcsolatban élek, de azt sem tudom megfelelően kezelni) és ha lenne egy közeli barátom, abból se sülne ki semmi jó. De bárkivel szívesen beszélgetek.

„Empatikus vagy és érzelmes, ami sok nehézséget adott, ezáltal sok jót, hogy fejlődj.” – Érzelmes vagyok, viszont gyakran van problémám azzal, hogy a másikra ráhangolódjak, ezért empátiában nem vagyok valami jó.

„Egyáltalán nem tartod magad unalmasnak, élvezed a saját társaságod, határozottan!” – Csak azt élvezem! 😄

„Talpraesett vagy, le tudod magad foglalni, tudod, hogyan vezesd magad előre az életben. A nehézségek néha padlóra vágnak, de képes vagy összeszedni magad.” – Uhh... asszertivitásban már sokat fejlődtem, de még hosszú út áll előttem. Életcéljaim vannak, de csak az utóbbi időben jöttem rá, hogy ahogy én akarom csinálni és ami tényleg, valóban ÉN akarok lenni az a valid (bocs, nem találok kifejezőbb magyar szót) és nem az, amit mások erőltetnek rám. Igyekszem ennek megfelelően élni. A nehézségek megoldásával gyakran hadilábon állok, ha épp padlón vagyok, akkor szeretek ott magzatpózban feküdni, közben bőgni és sajnáltatni magam, majd miután észrevettem, hogy itt senki más nem tud segíteni, csak én magam, összeszedem magam és felállok. Szerencsére már egyre kevesebbszer csinálom ezt (mármint a sajnáltatós részt).

„Ha pszichológushoz mennél, nagy esély van rá, hogy valamilyen személyiségzavart vagy mentális betegséget diagnosztizálnának nálad, de számodra ez nem furcsa.” – Járok pszichológushoz és van diagnosztizált személyiségzavarom.

„Az emberek viselkedése, a rendszer működése neked idegen.” – Ez.

A nickedből feltételezem, hogy férfi vagy, és abból, hogy nőkhöz szól a kérdés, azt is, hogy párkapcsolat keresése céljából tetted fel. Ha igen, van egy rossz hírem: a nőkhöz vonzódom. Csak egyszerűen jólesett válaszolni a kérdésedre. Remélem, nem gond. De még mindig áll az, hogy szívesen beszélgetek bárkivel (veled is). 😊

Fiatal, 28 éves nő vagyok, bizonyos pontig nyitott vagyok,de toleráns a végtelenségig nem vagyok, bármit nem lehet lenyomni a torkom, mivel van egy értékrendem. Katolikusok vagyok, hiszek Istenben, de nem vagyok spirituális, ezalatt a horoszkópos, kártyaolvasós majomkodást szoktam érteni. Értelemes vagyok, és figyelek másokra, pont ezért van nagyon kevés barátom, mert sok emberre nem tudok figyelni. A páromon és csaladomon kívül nem várom el senkitől, hogy rám is figyeljen. Minden ember más.

Empatikus vagyok és hipererzekeny, ez sok gondot okoz. Kissé antiszociális vagyok, magammal szeretek lenni a legjobban. A világ működése és az empátia, jóindulat hiánya miatt sokszor úgy érzem, nem való nekem ez a társadalom.