Éreztétek már úgy, hogy már semmi és senki nem tud újat mutatni?
Magányos vagyok, de ha lehetőségem adódik beszélgetni valakivel, csak untat és idegesít. Mindenhogy egyedül érzem magam. Minden beszélgetésem olyan, mintha néhány sablonból lenne összeollózva és maguk a sablonok is sokszorosan újrahasznosítottak lennének. Még azok is, amikben látszólag mélyebb gondolatok vannak. Ezek idegesítenek fel a legjobban, mert ezeknél érzem leginkább a hiányt. Olyasmi érzés, mint diétázónak a saláta. Harap, rág, nyel, emészt, minden megvan, ami az evéshez kell, de nem jut valódi energiához, csak tengődik jobb napok után vágyódva.
Nagyon zavar a felszínesség ugyanakkor én sem tudok megnyílni. Ha mégis megpróbálom, abból se nagyon lesz semmi. Ürességet érzek mindenben. Már semmi nem ad örömet. Mindenre van forgatókönyv és mindenkivel megvannak az előírt párbeszédek. Mintha az életem csak annyi lenne, hogy nézek ki egy vonat ablakán, de sem az irányon, sem a sebességen nem tudok változtatni.
Vagy egy játék ismert karakterekkel, mondatokkal, helyszínekkel, eseményekkel, amiben már mindenről tudod, hova vezet.
Vágynék új ingerre, legfőképpen emberektől. Annak ellenére, hogy mindig is magamnak való voltam. Régen ez jó is volt nekem és bár a beidegződés még most is megvan, már nem lelem örömöm a magányban.
Kaotikus, de remélem, követhető annak, akinek ismerős ez az életérzés. Olyan gondolatokra vágyom, amikben élet van. Nem amit a pszichológusod, vagy a tanárod mondott. Nem amit az interneten olvastál. A te saját véleményedre, ha kikívánkozik belőled a kérdés olvastával. Szóval: mit gondolsz?
Hmmm
Velem csak az van elkezdek valakivel beszelni, csak addig erdekel amig nem ismerem utana ahogy tudok rola mindent (vagy tobb dolgot) par hett utan vege mert nemtud ujat mondani es nemvagyok ra kivancsi
Es jon a kovetkezo es o vele is igyvan
Es mar lassan egy eve ez megy😂
Egyetlen kapcsolatom ami mar tobb ideje van az a szuleimmel van mert meg naluk lakokxd
Nemtudom mit kellene csinalni
Mennyi idős vagy? Nekem -bizonyos értelemben- ennek ellentéte a nehézségem, nagyon nagyon kilógok a sorból / világból. Ezernyi újat, tartalmasat és hasznosat tudnék mutatni embereknek abból eredően, hogy önállóan és függetlenül gondolkodom kis korom óta, csak éppen a negyedét se fogják fel a legtöbben, így nem nagyon van befogadó ember rám általában, érdemi beszélgetésre.
Ráadásul az ízlésem is sok esetben egyedi, és csak mostanában, középkorúként tudok nyítni érdemben az egyszerűbb, szokványosabb dolgok felé IS.
Nem csak spirituális magaslatok léteznek, hanem a gondolkodásmód és a művészet tele van meglepetésekkel, jó értelemben, sőt, sokszor abban, amiben a többség nem is gondolná, vagy akár fordítva feltételezi, pl a kisgyermeki tudat zseniális!
(Nem minden téren, de mégis van, amiben magasabb szinten áll, mint általában a felnőttek, pl sok esetben a lényeglátás. Azaz -bizonyos más előnyökért cserébe- kb 6 évesen mindenki el kezd butulni bizonyos szempontból, azonban huszonévesen van lehetőség újra bölcsebbé válni.)
Az állati tudat se mellékes. A varjúfélék (varjú, holló, szarka stb) pl nagyon okos lények. Érdemes jobban megismerni az állatok képességeit is, sok állat értelmesebb, mint a legtöbb ember.
Nem a beszéd változatossága a minden és nem a logika a mindenható - a logikázásból csak alig több kellene, mint nyomelem a szervezetnek, azonban éppen a világ, a tásadalom stb sajnos ezt a félnótás -akarom mondani- fél agyfétekés, primitív gondolkodási szintet erőlteti, tehát a logikát, analízist - a társadalom így van sajnos megalkotva régóta.
Evvel szemben a kisgyermekek még mindkét féltekéjüket is hasnzálják. A felnőtt nők többsége is, csak sajnos ők már nem megfelelően.
Tanulhatunk rendszeresen a pici gyerekektől. Csak ugye ahhoz értő szem kell... Mindenkinek van potenciálisan értő szeme, tudata a pici gyerekekhez, csak fel kellene ismernie, és fel kellene hagynia a többségnek végre a beképzeltségükkel.
A bölcsebb emberek a saját hibáikat keresik elsősorban, és nem a annyira a saját erényeiket, mert a saját hibák folyamatos felfedezése elkerülhetetlen lehetőség önmagunk további javítására. Sőt: a hülye ember többnyire okoskodik, az okos ember meg többnyire hülyéskedik (bár nyilván mindennek meg van a maga helye és ideje).
A humor, a művészet és a gyermeki játékosság egymáshoz közel álló tényezők. Érdemes fejlődni, haladni főleg ezek mentén, valamint a gondolkodásmód kétagyféltekés módja mentén.
És nem pedig kifejezetten célokat hajhászni.
Az élet: élet. Történnek dolgok, és cselekszünk, élményeket szerzünk, okulunk és fejlődünk jó esetben.
Az élet egy folyamat. És ez az értelme.
Nem pedig célorientált az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!