Elmeséled milyen érzés amikor a szél hozzáér a bőrödhöz?

Azt hiszem depressziós vagyok. Most épp a megszokás fázisa van, a belenyugszom a dologba szint. Látszólag minden rendben van az életemben, de koránt sincs így.

Korábban is fontosak voltak számomra apróságok, dolgok melyek mellett a nagy többség - a jóléte révén - elmegy. Most azonban méginkább átértékelődtek ezen mozdulatok, hangok, helyek, érintések, emlékek. Sokat sírok a semmin és a mindenen. Kezd már unalmas lenni, pedig lehet hogy pont kikéne ezt élveznem, hogy mostmár tudok sírni. Régen nem ment.

Van társam. De nincs velem. Illetve nagyon ritkán van ténylegesen mellettem. Olyan emberrel szeretnék levelezni itt, akár hosszú távon akivel kölcsönösen megoszthatjuk egymással a sérelmeinket, a korábban átélt traumáinkat és a számunkra még létező csodákról szerzett tapasztalásainkat. Minden nehézséget és vidám pillanatot kötöttségek nélkül. Mert egy ideje már csak a papírnak beszélek.

Ha úgy érzed e rövid szösszenet után, hogy esetleg jól kitudnánk jönni egymással akkor dobj egy privátot vagy kommentelj a kiírás alá.

Lényegtelen hány éves vagy és milyen nemű. A beszélgetéseket nem ilyesmire kívánom kihegyezni.