Normális, hogy gyászhoz hasonló fájdalmat élek át, ahogy az autómat viszem eladni használttelepre?

mi ősszel cseréltünk autót, és hát nem tagadom, kicsit megsirattam a mi kis Lajosunkat. az első verdánk volt, elvitt mindenhova gond nélkül.

egyébként én sem értem miért nem tartod meg, ha a céges költségeit nem neked kell állnod. akkor fogsz jobban sírni, ha mondjuk a céges kocsidat netán visszaveszik, te meg ott állsz verda nélkül.

Teljes megértésem. Abszolút. Én szó szerint kikészültem lelkileg, amikor eladtam 7 év után az imádott 911-es Porschémat. (nem kamu, mielőtt megvádolna valaki)

Pedig utána vettem egy modernebb, de gazdaságosabbat (Boxster), és ennek ellenére a kis fekete béka két évvel később is könnyeket csal a szemembe, pedig majdnem negyven éves vagyok, de ha hiszed, ha nem, most, ahogy írok, elérzékenyülök. Annyira szerettem, de nem tudtam rákölteni, lepukkantani meg nem akartam. Sőt egy érdekesség: a 911-est 2003-ban vettem, előtte egy 944 volt 6 évig. Azt is sajnáltam nagyon.

Amúgy milyen autód van?

Ha nem látja senki, akkor meg is szoktátok dugni a kipufogóját?

:D

"Miért, te megdugnád mondjuk a testvéredet, barátodat vagy kedves rokonodat, utolsó hozzászóló?"

Ezek már megvoltak, most az anyósra hajtok!

:D

Az autó viszont egy használati tárgy, amíg szolgál megkap mindent, utána mehet. Nem kell hozzá ragaszkodni "halála" napjáig. A rokon adott, az autót le lehet cserélni ha kell, de nem kell megsiratni!

:)