Az első NDK-s személyautó tervezők életrajzait titkolják?

Valahol érthető, hogy az NDK politikai vezetése minden téren megpróbált elhatárolódni a náci Németországtól, annak semmilyen hagyatékát nem vállalta fel nyíltan.

Ennek esetek sokszor áldozatul az autógyártásban tevékenykedő tervezők, mérnökök, akik sokszor a háború előtti, alatti tervekből építkeztek tovább.

Ezek a tervezők nem a semmiből bukkantak elő, Németország ketté vágása előtt is az autóiparban dolgoztak, a tudásukat kihasználta az NDK vezetése, de sem a tervek eredetével, sem a tervező szakmai múltjával nem dicsekedtek, megkezdődött a "népi" gépipar kora, az eredmények a nép közös erőfeszítéseinek köszönhetőek, a kudarcokért személyek a felelősek (ahogy nálunk is volt Rákosi idejében)

Sok egykori tervet söpört le az asztalról a politikai vezetés, a Trabant sem fadoboznak lett tervezve, de az eredetit túl flancosnak találták, a nép egyszerű embere ne akarjon kitűnni a tömegből az autóval.

A hidegháború korában nem a kölcsönös segítség jellemezte a két tábort, az volt a technikai kémkedés, ipari kémkedés aranykora, lehetőség szerint már a tervezőasztalokról megpróbálták ellopni az ötleteket, más kérdés, hogy a szocialista táboron belül az új technológia többnyire csak a hadi technológiában jelent meg, az autógyártásban, gépgyártásban nem látták szükségét a folyamatos modernizációnak.

Túlbonyolítod. A II. világháború előtt a német autóiparnak mindenfelé voltak üzemei, de a véletlen úgy hozta, hogy a nagy gyárak közül az Auto Union volt az egyetlen, ami jelentős részben a későbbi NDK területére esett - ezért is csuklott össze kis híján a cég, hogy aztán a Mercedes pénzéből életképes típuspalettát építsen, amivel kihúzta a léghűtéses-farmotoros posványból a VW-t. A Mercedes-Benz, az autók terén akkor annyira még nem erős BMW, az Opel és az akkkoriban gründolt Volkswagen (akkor még KdF-Wagen) üzemei a nyugati megszállási övezetbe estek, így a keletnémet járműipar nagyrészt az Auto Union fejlesztéseiből, azon belül is a DKW kétütemű rettenetteremtőiből indult el. Azért volt háromhengeres, folyadékhűtéses, hosszában beépített kétütemű hányadék a Wartburgok elejében, mert az Eisenachban gyártani kívánt DKW F9-ben ilyen technika volt. És amilyen csodálatos volt a keleti blokk autóipara, a termoszifonos hűtés örökségeként a motor fölé és mögé helyezett hűtőt még vagy 40 évig meg is tartották, holott alig egy évtized alatt eljutottak a szivattyús keringetésig.

A helyzet tehát az volt, hogy a II. világháború után a keletnémet autóipar a két világháború közti "közös" fejlesztésekből indult újra. A DKW-ból lett Wartburg, a Trabantot talán a teremtő sem tudja, honnan lapátolták össze, a DKW RT125-ből lett IFA RT125, majd "kisemzé" vagy negyven évre (és még BSA Bantam, Yamaha YA-1, Harley-Davidson Hummer, Minszk 125 meg konkrétan szinte minden használható háború utáni 125-ös népmotor), a Framoból némi dúlás után Barkas, a Phänomenből Robur - de még olyan is volt, hogy az eisenachi BMW-gyár a II. világháború után teljes nyugalommal gyártott BMW-ket ugyanazon a néven, mer' nekik nem szóltak, hogy megváltoztak bizonyos dolgok. Aztán lett belőlük nagy duzzogva EMW, kék-fehér helyett piros-fehér propelleres emblémával, elindultak egyetlen Forma-1-es futamon, majd jól megszűntek. Vagy mondjuk a '30-as évek végén fejlesztett BMW R26 a háború után egyszerre jelent meg az eredeti nevén nyugaton és EMW R26-ként, majd AWO 425-ként keleten. A tervezők egyik része el tudott menekülni a szovjetek elől, ők is emlékeztek erre-arra, a másik fele is, aztán kétfelé ágazott a fejlesztés. De az sem volt ritka, hogy a derék szovjetek "jóvátétel" címszó alatt komplett gyárakat szereltek le és szállítottak az Urál környékére.

Innen kell tehát nézni a dolgokat. Nem nagyon volt együttműködés, szó sem volt arról, hogy a drága jó nyugati testvérek a nagy szembenállás közepette megsimogatták a keletiek buksiját és megmutatták nekik, hogyan kell autót tervezni. Egyszerűen csak a 6 évnyi háborús elmebaj után, mikor már lehetett polgári járműveket is gyártani, mindenki azt gyártotta először, ami készen volt - még a Magasságos Übergermán Mercedes is elővette 1946-ban az akkor már lazán tízéves 170 V-t, hogy tudjon egyáltalán gyártani valamit. Akkor pedig pár éven át ugyanaz készült keleten és nyugaton is, hiszen ugyanazon '30-as évekbeli tervek alapján dolgoztak. Csak az NSZK-ban volt pénz gyártmányfejlesztésre, az NDK-ban meg az '50-es évek elejére is elavult ipari hulladékot ontották a gyártósorok a '90-es évek elejéig.