Városi vezetést te is nagyon nehéznek találtad mikor tanultál vezetni?

Mivel Pesten tanultam, ezért csak városban vezettem az oktatás során.

Nem tartottam nehéznek. 34 órával mentem vizsgázni.

Hu, velem is előfordult ez. Volt, hogy rám dudáltak. (még vezetek, remélem mostnár átmegyek a vizsgán)

Oktatóm mondta, leginkább parkolásra, hogy saját tempóban. Ezt tudom ajánlani neked is. Ne nézd a melletted lévőt, csak a lámpádat.

Esetleg, ha látod, hogy a kereszteződésben a gyalogos lámpa párhuzamosan zöldre vált készülhetsz lassan az indulásra.

Amikor úgy érzed, hogy indulás, akkor tartsd meg az autót kuplinggal és gázzal, hogy tudj majd indulni.

Nekem egyébként a kanyarodás volt nehéz, néha még mindog elfelejtem felemelni a lábam a kuplungról😅 illetve a sáv váltás, mert nem mindig tudom eldönteni, hogy a másik beenged-e vagy sem.

Nem, a városi vezetést kifejezetten szórakoztatónak találtam, sikerült is a vizsga. Na de utána.. vettem egy saját kocsit, teljesen más volt, máshol fogott a kuplung, volt, hogy minden rohadt lámpánál lefulladtam. Az idegörlő volt, de aztán megszoktam.

Ezen kár izgulni, kérdező, mindenki így kezdi.

Ahol tanultam városban vezetni ott nem volt vészes a dolog, de volt egy olyan városrész ahol egy hosszú utca úgy volt kialakítva illetve olyan kretén KRESZ szabály volt ott hogy egyik oldalról csak egy irányú utca volt, a másik végén két irányú volt az utca feléig ahol nem volt se kereszteződés semmi tehát ha a két irányú részen ment be az ember akkor az utca felénél fordulhatott vissza mert nem mehetett tovább. Az oktatóm mondta hogy azért van így mert annak idején a telek elosztásokat kegyetlenül elszúrták és ahol kezdődik a behajtani tilos rész a kétirányú résznél ott szűkül az utca és két autó már nem fér el egymás mellett normálisan, és mivel ebből sok koccanás volt meg vita hogy ki volt a hülye kitalálták hogy bevezetnek egy ilyen szabályt és le van tudva ezzel.

Persze ez azokkal kicseszés akik az utca egyirányú részén laknak mert ha be akarnak menni autóval az utcájukba a saját házukhoz akkor hatalmas kerülővel tudnak csak bemenni szabályosan.

Nem, pályán viszont nem szerettem menni, jogsiszerzés után is nehezen merészkedtem fel, mert ijeszőnek találtam, hogy nyomulnak mögöttem.

Városban jobban szerettem menni már az oktatáson is, figyelmesebbek az emberek, elnézőbbek, a balesetek elkerülését tartják elsődlegesnek, nem az erőfitogtatást. Ugyanakkor sokkal jobb a ritmusa is, hirtelen kell döntéseket hozni. Vizsga után ebben főleg az volt a kihívás, hogy odataláljak az úticélomhoz, időben váltsak sávot, ha meg esetleg nem sikerül, akkor legyen képem bekéredzkedni a másikra, bárkivel előfordulhat, hogy eltéveszti. Az araszolás fárasztó néha, na meg a parkolóhely keresése.

A legelején benzines autóval bárhol képes voltam lefulladni, de aztán pár órát rászántam (segítséggel) egy kietlen placcon a gyakorlásra: elindultam, megálltam. Aztán emelkedőn is. Utána ismert terepen, útvonalon közlekedtem, fél év után messzebbre is kocsikáztam. Amíg nem tudtam kezelni az autót, nehezemre esett még a táblákra is odafigyelni.

Egyébként nagyon élvezem a vezetést, és szeretem azt képzelni, hogy van érzékem hozzá, bár a fenti leírást visszaolvasva azért elég nyögvenyelősen indult a dolog :D