Igaz-e az alábbi állítás: ha előre valahova beállunk egy kocsival, majd hátramenetben pontosan ellentétes és teljesen egyforma mértékű kormánymozdulatokkal kiállunk, akkor pontosan ugyanazon a nyomon kimegy az autó?

A gyakorlatban csak azért nem, mert nincs annyi hely, hogy így "kifuttassuk" a dolgot, meg senki sem gép. De tegyük fel, hogy erre egy rendkívül hosszú helyünk van és gép csinálja a kormányzást, teljesen precízen.

Az első kereket odatesszük a padkával párhuzamosan és attól 0 mm-re, az autó meg mondjuk ekkor 20 fokos szöget zár be a padkával. Ha ezután úgy engedjük vissza a kormányt lassan, hogy a padkával mindvégig párhuzamos marad az első kerék, kétségtelen, hogy az autó hátsó része ekkor végig közeledik (befordul) a padkához, egyre lassabban, de végül a hátsó kerék is párhuzamos lesz és 0 mm-re. A végén tehát tök egyenesen állunk szorosan a padka mellett, ellenben az első kerék nem lesz elforgatható semennyit. A kérdés az, hogy hogyan lehet az, hogy a (kanyarodó) pálya előrefele bejárható, de visszafele nem?

5.

Nem.

Akkor képzeljétek el egy sima 4 kerekű húzós kiskocsival. Első tengely szögben áll, megragadod, elkezded húzni, 2 méter után beáll egyenesbe az egész kocsi, anélkül is, hogy külön fordítanál a kerekein, vagyis végig egyenesen halad a 2 első kerék az úton. Ezután kezd el tolni, úgy hogy a 2 első kerék hátra is egyenesen halad, a fara nem fog kikanyarodni, hiszen már mind a 4 kerék egyenesből kezdett tolatni.

7.

Rendben, ne legyen padka, csak egy képzeletbeli vonal. Azt állítom, hogy az ahogy be úgy ki 150 éves dogma kizárólag akkor igaz, ha a kocsi nem kerül egyenesbe (pontosabban az első és a hátsó kerék egyvonalba). Ilyenkor ugyanis mindenképpen egy elfordítással kell kezdeni és onnantól már nem lesz pontosan ugyanaz a nyomvonal kifelé.